Aki önhibájából szegény azt miért kell sajnálni?

Egyetértek veled. Nekem is vannak ilyen ismerőseim.

Az egyikükkel pont pár napja találkoztam, beszélgettünk kicsit. Persze ő csak panaszkodni tudott, hogy mennyire nincs pénzük, erre sem telik, azzal is el vannak maradva...

Hozzá kell tennem a nő vagy 10 éve ugyanott, egy varrodában dolgozik, darabbéres, 70 ezer forint körül keres, ha megvan a 80 ezer, akkor már örül, hogy milyen jól kapott. Elég közeli ismerősök vagyunk, így többször is rákérdeztem már nála: miért nem vált munkahelyet? Ennél még egy Tesco kasszás is többet keres... de ha munka mellet estin elmenne tanulni valami szakmát, akkor jóval több lehetősége lenne. Mi volt rá a válasz? Csak a kifogások. Mi lesz, ha az új helyen nem válik be, akkor még ennyi pénze sem lesz? Ő munka után már fáradt, nem lenne energiája még tanulni is. Itt már mindenkit ismer, jóban van a kolléganőkkel, mi lesz ha egy másik helyen kiközösítik?

Inkább ráhagytam, látszik, hogy nem is akar változtatni, csak a kifogásokat keresi. De persze a panaszkodás az megy, hogy ő milyen szegény. Tenni valamit, hogy jobb legyen? Azt már nem. Még próbálkozni sem.

"Viszont rengeteg ember akaratgyenge, lusta, az első akadálynál feladja, nem tesz meg mindent a célja érdekében, "majd lesz valami" alapon él."

Ezt ki állapítja meg? A szomszéd Sári néni, aki úgy látta-hallotta a Mancitól, aki az is csak az Erzsitől hallotta? Vagy ki?