Miért utálják ennyien a zárkózottabb, csendesebb embereket?

Le se írom, hogy "introvertált", mert manapság ez már valami szitokszó lett.

Én is csendesebb vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy bámulok, mint a boci, ha hozzám szólnak, vagy társaságban ülök, mint a kuka, hanem csak azt, hogy nem szeretem a tipikus semmitmondó társalgást (az időjárásról pl), nem szeretek a középpontban lenni, nem én leszek, aki szóval tartja az egész társaságot.

Ha ismeretleneknek mutatnak be, kell egy 10 perc ameddig feloldódok annyira, hogy be tudjak csatlakozni a beszélgetésbe. Ha olyanról van szó, ami érdekel, szívesen beszélek, de ha olyasmi a téma, amihez egyáltalán nem értek, akkor nem fogok belekotyogni.

Szeretek néha csak úgy egyedül lenni, olvasni, festeni, zenét hallgatni, kikapcsolódni. Nem vagyok bulizós.

De ez minden. Ezen felül én is olyan vagyok, mint a többi ember. Vannak dolgok, amiket szeretek, vannak, amiket kevésbé. Van véleményem, vannak hobbijaim, ha megkérdezik társaságban, mit szeretnék rendelni vacsira, pizzát vagy sushit, akkor megmondom, melyikre szavazok, nem vagyok "hát, ő, izé, az egyiket" vagy "nekem mindegy".

Tudom, hogy extrovertáltnak lenni ideálisabb, az övéké a világ, nekem is vannak olyan ismerőseim, akiknek mindenki a haverja, és olyanok is, akik fél percig sem bírják ki, ha nem róluk van szó.

Meg olyanok is, akik egyszerűen csak nyitottabbak, beszédesebbek, közvetlenebbek nálam, de nem zsonganak folyton.

Viszont ki nem állhatom, mikor az introvertált jellemet keverik a szociofóbiával vagy netán az autizmussal.