Ha nem törődsz vele, eltűnik?

Ó :D

Én nagyon sokáig ilyen hülye egyenes ember voltam, úgy gondoltam, hogy mindenkivel lehet őszintén beszélni, ha valakivel konfliktusom alakul ki, azon vagyok, hogy helyben átbeszéljük, megoldást találjunk rá a duzzogás meg a többi hülyeség helyett. Ebből az esetek 80%-ban hiszti, szardobálás, korábbi elhallgatott problémák, "tüskék", egyéb marhaságok áradata szokott érkezni a másik fél részéről. Amikor felhozol egy komoly problémát és a fejedhez vágják, hogy te vagy a köcsö g, mert egy évvel, két hónappal és 5 órával azelőtt elkövettél valami apró, jelentéktelen dolgot, amit normális ember vagy elviccel, vagy megsértődik fél napra, de nem ennyi ideig hordja magában jópofizva, egy büdös szó nélkül, most komolyan, kinek van erre kedve :D

Sajnos, az a fajta ember is vagyok, aki könnyen elengedi azt a "barátságot", ami neki csak stresszt okoz. Egy-két őszinte, elbocsátó szép üzenet után kaptam fenyegetőzést, ilyen-olyan gyerekes bosszút, átkokat, anyámkínját. Értelmes reakciót nem. Eljutottam odáig, hogy többé nem érdekel a dolog. Ha valakin észreveszem, hogy nem tud konfliktust kezelni, azon melegében ignorálni kezdem, az elbeszélgetés úgysem fog eredményre vezetni, ő változni nem fog, sem dűlőre jutni, legfeljebb én gazdagodom egy újabb tapasztalattal, abból meg van épp elég.

Azt neked kell tudnod, hogy a fenti retardáltakkal hoz össze a sors téged is állandóan, vagy pont abba a kategóriába esel, ahol az ember már meg sem próbál magyarázkodni, csak menekül, amerra lát...