Egy őrangyal is megtalálhatja a párját?

Én egy őrangyal vagyok. Mármint az emberekkel akiket kedvelek, úgy bánok, mint egy őrangyal. Mielőtt még valaki félreértené, nem valami szentfazék vagyok, egész egyszerűen csak nekem így esik jól. Másnak meg az esik jól, h kihasználja az embereket, nem vagyunk egyformák.

Na de a lényeg, hogy ha megismerek egy lányt, akit megkedvelek, akkor mindig olyan vagyok vele, mint egy őrangyal, nem tudok ezzel mit kezdeni, ez csak úgy jön és kész. Abból a szempontból jó, hogy így nem okozok fájdalmat másoknak, én viszont rengeteget szenvedek. Mert én nem a látszatra adok, elég nyers és faragatlan alak benyomását keltem első ránézésre. Viszont ha valakit megkedvelek, akkor az a mániám, hogy őt meg kell mentenem, rendszerint olyan lányokba szeretek bele, akik valamilyen kisebb nagyobb gondban vannak, én meg egész egyszerűen attól érzem jól magam, ha segíthetek nekik ezt megoldani. És mindezt úgy, hogy közben folyamatosan arra figyelek, hogy a másiknak a lehető legjobb legyen, ha attól boldog, hogy velem van, akkor vele vagyok, ha attól boldog, ha nem, akkor elengedem és egyáltalán nem haragszom ezért. Az a durva, hogy én akkor szenvedek, ha a másik szenved, ha engem megbántanak az kevésbé fáj, mintha én bántok meg valakit. Na mindegy az eddigi storyaim rendszerint úgy alakultak, hogy kihúztam a lányt a gödörből, aztán el lettem felejtve. Nem neheztelek egyik lányra sem, mert ők nem kértek tőlem semmit, én magamtól csináltam mindent, mert így éreztem jól magam. Nem tudom ,mit lehet ezzel kezdeni. Nekem ilyen a természetem, hogy rettentő mód szenvedek, ha csak egy kicsit is megbántok valakit, aki kedves nekem. Tulajdonképpen így visszanézve mindegyik lány esetében olyan volt az egész mintha az őrangyaluk lettem volna.