Te miért utálod magad?

Mert annyira sem vagyok képes hogy segítséget kérjek, inkább élek egy kétlábon járó szorongásként és depresszióként minthogy annyiba vegyem egyáltalán magam, hogy beszéljek valakinek erről. Mert gyáva vagyok a halálhoz, mert hazudok mindenkinek arról amit gondolok vagy teszek, mert az egyetlen vágyam az életben az alvás, és emiatt már nincs értelme az életemnek, mert rettegek a mindennapi feladatoktól, mert nem kezelem jól a csalódást, mert nem tudok mások felé közeledni, mert folyamatosan stresszelek még akkor is ha nincs semmi baj, mert egy adósság vagyok a szüleimnek és mert nem érdemlem meg hogy bárki is szeressen.

Senki sem tisztel és nem is érzem azt, hogy ez baj lenne.

A létezésem semmin nem változtat, nincs értelme élni.

Az egyszerű dolgok is képesek megríkatni, a saját testvérem szó szerint azt gondolja rólam hogy egyszerűen gyenge vagyok mindenhez.

Mert folyamatosan dühöngök, mert mások hibáit is magamnak rovok fel, mert hagyom hogy bántsanak. Mert csúnya vagyok és semmi szerencsém.