Miért gondolunk boldogan, nosztalgiával vissza a nehéz időkre?

Most már felnőtt vagyok, jól állunk anyagilag, mégis mindig eszembe jut, hogy néhány évvel ezelőtt milyen nehéz volt, de mindig úgy emlékszem vissza, hogy akkor boldog voltam.

Mármint, olyan pozitív nosztalgiával.

Egy-két dolog valahogy élénken meg is maradt, amikor 19 évesen kollégiumban laktam, a csoporttársnőim kitalálták, hogy menjünk ebédelni, de nekem nem volt annyi pénzem, így néztem, ahogy a többiek esznek.

Vagy egyszer muszáj volt soron kívül vennem valamit, ami 4€-ba került, soha nem vettem még előtte ennyire "drágán", és emlékszem, fél órát lamentáltam a boltban, mert 10€ volt a heti kajapénzem, azonfelül meg nagyon semmi.

Tudom, hogy ez inkább szomorú, de valahogy boldogan emlékszem vissza, még arra is, hogy a pénztárnál lehúzzák az adott dolgot, én meg szidom magam, hogy most hülye vagyok, de már mindegy, majd lesz valami.

Lehet, azért pozitívak a visszaemlékezések, mert akkor még nagyon fiatal voltam?

(6 éve volt)

(4€ = 1200Ft akkoriban)