Miért van, hogy ha vki rám ír privátot, akkor nem szeretek válaszolni, pedig szeretnék barátokat?

Mert szorgásod van mivel félsz az ismeretlentől. Ezen túl kell lépni igaz nehéz lesz de sikerülni fog.

Velem azért van, mert jönnek az elvárások. Azonnal írni kell, akkor is, ha nincs mit, és ez az egésztől elveszi az ember kedvét.

Ezek mind olyan elvárások amik nem is léteznek. Te alkottad meg magadnak, hogy ha már rád ír egy ember akkor kötelező vagy válaszolni és kötelező vagy minden percben vele beszélgetni. Pedig ez nem így van. Azok akik "piócáskodnak" azoknak nincs élete neked pedig van és attól hogy ezt a másik nem érti meg ezzel nem veszítesz semmit mert akkor nem illik az életedbe. Én így fogom fel és nem érdekel hogy ki ír rám mármint én pont hogy pozitívan ismerkedem emberekkel mert ilyen személyiség vagyok, de nem fogok minden percet azzal tölteni hogy neki irkáljak csak ha van kedvem, időm..stb ezt ha megbeszéled magaddal teljesen máshogy fogod látni és nem lesznek ezek a láthatatlan elvárások a másikkal szemben. Azzal meg hogy mindenkiről rosszat feltételezel azzal magadat zárod egy börtönbe.

Valamiért velem is ez van egy idő után mindig. Nincs kedvem energiát ölni egy ilyen személytelen beszélgetésbe. Nincsenek túl pozitív tapasztalataim. A másik fél vagy felszívódik pár nap után, de arra nagyobb az esély, hogy én nem találom vele a közös hangot. Nincs túl széles érdeklődési köröm, mindennel elég felületesen "foglalkozom" csak, így nehéz hozzászólnom ilyen-olyan témákhoz.

A szöveg stílusából lehet sokmindent következtetni, és ha úgy érzed, hogy ez a stílus nem jön be, akkor automatikusan nem válaszolsz, hagyod a dolgot - sokszor helyesen...