Ti is féltek vagy gondoltok rá, hogy meghalnak a szüleitek egyszer mert ez az élet rendje?

Pár éve külön költöztem családot alapítottam , és egyre többet gondolok arra hogy a halál az élet rendje . A páromnak nemrég halt meg az anyukája , nagyon nehezen dolgozta fel. Többnyire nem beszélt semmit, csak hetek után jött rendbe újra a hétköznapi életünk. Nagyon erős ember nem mutatta hogy fáj neki de láttam hogy összeomlott.

Azóta esténként mindíg eszembjut , hogy miért nem becsültem őket jobban miért veszekedtem velük annó annyit és miért akartam ilyen hamar a saját lábamra állni.

Sokszor megfordul a fejemben , hogy nem élhetnek ők sem örökké , és már sírok is mikor erre gondolok. Annyira összevagyok velük nőve , nekem nem menne az élet nélkülük.

A párom szerint paranoiás vagyok és élvezzem hogy még vannak.

De ha hazamegyek is sokszor ezután az van a fejemben , hogy egyre jobban látom öregszenek és annyira fáj. Megakarom állítani az életet. Ez a legjobb fázis. Kicsik a gyerekek , fiatal felnőtt vagy , a szülők sem túl öregek még. Miért nem tudom élvezni ezt?

Mit tegyek hogy elhesegessem ezt a gondolatot ? Másban is vannak ilyen gondolatok? Vagy kezdek becsavarodni?

Lehet anyósom halála hozta ezt ki belőllem. Pedig azért annyira jóban nem voltunk.