Igaz az, ha valaki állandóan mosolyog/jókedvű az igazából nem boldog csak így rejti el a keserűségét?

Szerintem olyan egyszerűen nem létezik, hogy valaki MINDIG, folyamatosan, minden körülmények között boldog, vagy éppen soha nem az.

Az a normális, ha valaki néha boldog, néha szomorú, néha dühös, néha keserű, és stb. Akinél csak egyfajta érzelem dominál állandóan, annak valamilyen pszichés betegsége van, akár bánatot, akár boldogságot érez 0-24-ben.

Én azért mosolygok mindig másokra, mert szeretek kedves és barátságos lenni az emberekkel, ennyi. Teljesen függetlenül attól, hogy éppen mit érzek vagy gondolok.

Nálam például percről percre képes változni a hangulat. Egyik pillanatban még ölni tudnék utána már jól érzem magam. Vagy fordítva a legjobb napom is el tudja rontani 1-1 beszólás, konfliktus.

De olyan is van, hogy a kettő együtt van jelen. Például szar a kedvem, haragszom a világra, közben meg vicces videókon nevetek őszintén. Jól is érzem magam egyrészt, másrészt a világot attól még utálom.