Az átlag 20-22 éves lányoknak van barátja?

A legnagyobb akadálya az önérvényesítésnek sosem a túltolt szülői szigor, hanem a "gyerekek" irreális félelme. Ugyanis mit tud csinálni egy akármilyen hepciás szülő is? Megöl? Hátraköti a sarkadat? Bezár? Testi kényszert alkalmaz? Lefúj gázsprayvel? Ugyanmár? Csak próbál érzelmi zsarolni és aki hagyja, aki nem húzza meg a határokat, az szívni fog.

Nekem nem voltak ilyen vaddisznók a szüleim, de azért sok dologban korlátozni próbáltak. Én a következőképpen kezeltem:

Ha úgy éreztem, hogy nem kirívó amit csinálni akarok, tehát pl egy randi, vagy valahová elmenni stb és jöttek a lebeszélős szöveggel, eléjük álltam és világosan kifejtettem, hogy amire készülök, az normális, más olsztálytársak is teszik, különösen 18 után már pláne azt mondtam, hogy nagykorú vagyok és semmi kivetnivaló nincs abban, ha pl diszkóba akarok menni vagy hasonló. Természetesen nagyon korrektül tartottam magamat ahhoz, amit ígértem. Azaz ha kések, jelzem, stb stb stb.

És utána szépen mentem az utamra. Egyszer nem bilincseltek meg a szülők. Volt, hogy morogtak, de mivel teljesen korrekt voltam mindenben, tanulmányi eredmények, majd munka, otthoni segítség, így igazából nem nagyon tudtak mibe belekötni. De nekem is munka volt kivívnom az autonómiámat.

Pont ezért tartottam végtelenül szánalmasnak azt a lányt, aki tavaly augusztusban betöltötte a 18at és decemberben az anyjára hivatkozva képtelenség volt randizni és végül az anyja megtiltotta neki, hogy velem kapcsolatban legyen. Ő meg hagyta. Hát nem tudok rá nőként felnézni, elhihetitek.

Mindenkivel annyit tehetnek meg, amennyit hagy magával tenni.