Ha 23 évesen se szakmám, se munkám, se egyetemista se vagyok, akkor ássam el magam?

Szerintem is tanulj. Ha ilyen beállítottságú vagy, akkor ilyet tanulj. Nincs olyan, hogy büfészak. Barmit is mondanak a sznob mérnök meg informatikus hallgatók. Barmilyen terulettel meg lehet élni ha magas szinten muveled. Teologuskepzes, filozofia, történelem, irodalom.

Ezekbol lehetsz akár tanár is, középiskolaban vagy felsooktatasban. Csinalhatsz ezekből blogot vagy tanulmanyokat. Magyar tarsadalom aztán elég bő forrás szociologia terén.

Nem vagy ertektelen se tehetségtelen. Var rad életed munkaja csak induj el.

Erettségivel amugy mehetsz a mavhoz is vagy pénztárosnak. Mav, forgalomirányító, másfél éves képzés es 180 000 bruttot kapsz a képzési idő alatt és ingyen utazol mavval meg bkv-n. Csak tanulni kell vele, sajna de ez van. Ugródeszkanak jo az mindenképp.

“Jelenleg van 170 ezrem. Munkára esélyem sincs.

Mégis miből indítanék vállalkozást?!”

A válaszodból ítélve nem pénz kell neked hanem a megfelelő hozzáállás. Vállalkozni megoldáskereséssel lehet, nem kifogáskereséssel. A pénz mindig megoldódik ha van elhivatottság (mivel az vonzza). Ha sok pénzed lenne és egy vállalkozásba fektetnéd, melyik vállalkozónak adnád? Annak aki kifogásokkal jön vagy annak akin látod hogy ha bele döglik is addig töri magát amíg meg nem oldja a problémát, hiába nem tudja a választ elsőre?

Egy vállalkozónak általában rendszeresen meg kell küzdenie a pénzhiánnyal, nem csak az elején. Ha kevés pénzből nem tudsz elindulni akkor sok pénzzel indulva se fogsz tudni sokáig működni.

De ha ezt akarod, hát akkor sok sikert az életed végéig tartó kihasznált alkalmazotti státuszhoz. Fiatalon még könnyű formálni az agyadat, 10-20 évig tartó alkalmazás után már nehezen megy, főleg ha már gyerekeid is lesznek, nem tudsz annyi rizikót vállalni. Fiatalon még könnyű kísérletezgetni, családos korra már azért legtöbben befutnak annyira hogy a kezdeti hullámzások lecsengtek, mivel az tapasztalathiánynak tudható általában be.