Szoktatok szorongani mielőtt egy régi baráttal/ismerőssel találkoztok? Hogyan küzditek le?

Szoktam, igen. Azon izgulok, hogy ciki leszek, unalmas vagy valami hülyeséget csinálok. Nem tudom, miért, pedig alapvetően örülök a találkozásnak. talán önbizalomhiány vagy megfelelési kényszer lehet.

Az szokott megnyugtatni, amikor végiggondolom, hogy hiszen ő régi jó ismerősöm/barátom, kedvel engem, nem azt fogja vizslatni, hogy mit hibázok, hanem örül, hogy végre lát! És tényleg mindig így is van. :)

De miért kudarc a pár perces csend? Nem kell folyamatosan beszélni. Gondolom, otthon se beszélsz állandóan a családtagjaiddal, sokszor csak úgy elvagytok egymás mellett.

De ha kínosnak érzed, akkor esetleg gyűjtsd össze legközelebb fejben néhány kérdést amit feltehetsz (persze olyat, amire tényleg kíváncsi vagy), vagy néhány dolgot, amit szívesen megélnél magadról. ha kifogy a téma, ezeket bedobhatod. Vagy csak nézz szét, és reagálj a környezetedre (pl. Jaj, olyan szép ez a havas fa, a tél a kedvenc évszakom! Képzeld, a múltkor is olyan jó volt, amikor a hóesésben.... stb)