Csődtömegnek érzem magam. Megoldás?
Sajnos még semmit sem sikerült elérnem az életben úgy igazán.
Egyetemre járok, de elsőre nem úgy vettem fel a szakot, ahogy kellett volna, átkérettem magam, így egy évvel később végzek majd, mint eredetileg kellett volna.
Kedden lesz egy fontos vizsgám, most először érzem azt, hogy minden erőfeszítés ellenére nem lesz meg elsőre.
Meg lehet ismételni, de mivel tavaly lazán meglett ennek a tárgynak az előző része, kb szégyennek élem meg, hogy most nem boldogulok, legszívesebben be sem mennék, hanem valahol otthon sírnék egy sarokban.
Kb csak azért készülök, hogy ne legyek rosszul a lelkifurdalástól, hogy nem tettem meg mindent.
De egy csomó dolog miatt érzek hasonlóan gyakran. Hogy perpillanat nincs állandó bevételem, hogy amikor van, nem keresek annyit, mint más.
Illetve a külsőmmel sem vagyok kibékülve gyerekkorom óta, vannak napok, amikor ez annyira rossz, hogy nehezen tudom rávenni magam, hogy emberek közé menjek.
Ilyenkor arra szoktam gondolni, hogy "láthatatlan vagyok", senki sem fog észrevenni, ameddig elmegyek A-ból B-be.
Nem látom magam sehol 10 év múlva, hacsak nem valahol a híd alatt.
25l
Na de mi a baj?
Egyetemen sok szakot tudok, ahol az is luxus, hogy 6 vizsgából egyszer meglett egy adott tárgy. Nem szégyen az, ha nem sikerül elsőre. Még akár sikerülhet is.
Állandó bevételed pedig nem csoda, ha nincs nappalisként. Sok esetben lehetetlen összeegyeztetni. Majd egyetem után fogsz jobban keresni:)
24F
Egyetemre jársz, ez már sokkal több mint amennyit elért az emberek nagy része, elhiheted, szóval nem kell ennyire kilátástalannak lennie a jövődnek, hogy "híd alatt leszel". Lehet, hogy semmi baj nincs amúgy a külsőddel, csak neked nem tetszik, de amúgy teljesen rendben van, erre még nem gondoltál? Mármint lehet hogy pl teljesen átlagosan nézel ki. Meg amúgy ne aggódj, az emberek annyira nem szoktak ezzel foglalkozni, hacsak nem hiányzik egy karod vagy bármi nagyon feltűnő dolog, nem néznek meg vagy beszélnek ki emiatt.
Hibákat meg mindannyian vétünk, de ez nem a világvége, ne szégyenkezz emiatt.
Az a baj, hogy konkrétan szégyennek élem meg, ha valami nem sikerül. Ha belegondolok, hogy nem megyek át most, ha megszakadok se, kb a sírás fojtogat.
Előre szólt a tanár, hogy nehéz lesz a vizsga, nehezebb, mint bármelyik korábbi. De hogy mennyire, azt csak ebben a hónapban tudatosítottam, amikor konkrétan elkezdtem készülni célirányosan a feladatokra.
Olyan szívesen leülnék olvasni most valamit, de nem merek, mert tanulni kéne, de arra sem tudom már rávenni magam, csak nézek magam elé.
Nem kell szégyenkezned. Ha nem sikerül, mehetsz még egy kört.
Nyugodtan olvass picit, azzal többet használsz, mintha szünet nélkül tanulnál. Tűzz ki X lapot, amit elolvasol, utána futás vissza tanulni. Menni fog az :)
#1 voltam
Bocsi véletlenül elküldtem...
Szóval a lelkiismeretem tiszta volt ezért nem zavart a bukási szüzességem elvesztése. A következő alkalomra 1x néztem át ( ennyi időm volt egy másik tárgyra való készülés mellett) és 4-es lett. Felesleges emésztened magad ha esetleg megbuksz. Nem feltétlenül a te hibádból történik. Az egyetem egy ilyen hely. Olykor szeretnek szivatni, ezzzel sajnos együtt kell élni. Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!