Van olyan embertípus, amit nagyon nem kedvelsz azért, mert olyan valaki volt egy meghatározó személy az életedben?

Mindenkinek van szerintem. Állami gondozásban nőttem fel, sokféle gyerek volt körülöttem és mind közül én lettem a legsikeresebb. Sőt. Az egyetlen sikeres.

Volt egy srác, akinek sok zűrös afférja volt, engem is bántott naponta, főleg szavakkal. Ő az a típus volt, aki magát fényezte és másokat szidott. Ha volt egy körbeszélgetés, és valaki épp mesélt magáról és ennek a srácnak az jött le, hogy valaki sikeresebb pl. a főzésben, mint ő, akkor egyből elkezdett lehurrogni mindenkit és előadta, hogy azt nem úgy kell, ő jobban tudja, mert ő az egykori nevelő anyjától tanult. Szóval azokat, akik nem bírják elviselni, hogy van, aki sikeresebb és jobb náluk és hogy a lelküket sérülés ne érje, másokat hurrognak le. Persze az agresszív, tervek nélküli, sikertelen tutyimutyi emberektől is herótom van.

Nekem a sógornőm ilyen erőszakos típus. Csak az ő iskoláját lehet elismerni, csak az az igaz amit ő állít, közös programoknál kierőszakoskodja, vagy manipulálja hogy azt csináljuk amit ő akar és ahogy ő szeretné. Minden információt másképp ad át mint a valóság, a saját szájízére formálja. Valamint mindig van porondon valaki akit szid és utál, és már csak hab a tortára hogy a parfümjei is tolakodóak. Értem a kérdésed, de az a helyzet, hogy hozzá hasonlóan irritáló emberi lénnyel még nem találkoztam, ezért szerencsére nem vetül ki az ellenszenvem másra.

Esetleg egy apróság. A legelső kapcsolatom egy focistával volt, akit nagyon meggyűlöltem, ezért azóta is fenntartásaim vannak a focit kedvelő férfiakkal.

Van ilyen. Az arrogáns okoskodó (neme mindegy). Ő az, aki folyton kritizál, sose jó neki semmi, amit más csinál, lenyom, semmibe vesz, megszégyenít, porig aláz, képtelen beismerni, ha hibázik, de más hibáit élvezettel vágja a fejéhez. A szüleim rosszabbik oldala.

Gyakran találkozom ezzel a típussal, főleg közösségi oldalakon. Népbetegség szerintem.

Èn az áldozat típusu emberket nem szeretem. Egyszerüen rossz nézni, hogy úgy tekerik az életüket, hogy ök legyenek az áldozatok. Elöször tökre sajnálod öket, majd évek során rájössz, hogy nem a környezetük a rossz, hanem ök maguk.

Pl gyerekkori barátnöm. Mindig szidja a férjét, mindig azt mondja azért nem jön bulizni valünk mert a férje nem engedi... LEöször sajnáltuk, mondtuk is, hogy a köcsög férje... Na de kiderült, hogy a férje sokszor nem is tudta, hogy jöhetne bulizni. Elöször nem tudtuk miért csinálja aztán az egész családi életét átlátva jöttem rá. Ott is ugyan ez. àldozatnak tetteti magát minden hol. Még a munkahelyén is. Pedig ott a segítség mellette, ott a férje mellette, ott vannak a szülei is mellette, de ö mindig úgy állitja be, hogy ö legyen az áldozat aki annyit szenved.

Vagy az oviban egy anyuka. Minden dolog amit szervezünk részt vesz rajta mint segítö, pedig nem kötelezö. De minden egyes dolognál végig játsza a hattyu halálát. Mindig iszonyat megterhelö neki a segétkezés, és mindig neki van mellette a legtöbb dolga. Mindig elmondja, hogy legközelebb nem segít, és persze mindig jelentkezik és mindig szenved...

Anyám típusát nem kedvelem, senki nem tud vele együttélni, de persze mindig a másik a szemét. Szeret mártír lenni, alig várja, hogy kigyere a sodrodból, mert akkor támadhat végre. De nem szabad vele vitába keveredni, mert az észérvek, visszacsatolás nem számít, simán letagadja azt, amit két perce ő maga mondott.

Na ehhez és a hasonló stílusú emberekhez nekem már nincs türelmem..

Az erőszakos, elnyomó típusokra én is allergiás vagyok. Azok, akik mindenáron dominálni akarnak, mindenkit le akarnak győzni, ott is, ahol nincs versenyhelyzet. Az "én vagyok az erősebb kutya, én b***ok" típusú féltékenységből pattogókat pl. egy az egyben le tudnám ütni. Ha emellé érzéketlen és kegyetlen is, akkor még bele is rúgnék.

De nem tudom, mi ennek az oka, nincs olyan jelentős ember a múltamban, aki ilyen lett volna.

Manipulátor.

Apám az. Rossz a kapcsolatunk és beszélni se vagyok vele hajlandó. Mindig mikor hív kinyomom, de megy édesanyámhoz, hogy "nem veszem fel" és őt kezdi el nyaggatni. Így inkabb beszélek vele 2 percet, minthogy 20. alkalommal is anya fülét rágja és már-már zaklassa, mert nem akarok vele beszélni.