Miért nincs már energiám a bulizáshoz, haverozáshoz?

Én is így vagyok ezzel.

Nálam annyi a különbség, hogy amikor fiatal voltam, se tudtam menni bulizni stb, nem volt rá lehetőség, nem éltem ki magam.

Most meg már hiába lenne, örökös kialvatlanság, fáradtság miatt erőm se lenne hozzá.

30+F

Szerintem kezdesz befordulni... és ez nagyon nem jó, az viszont dicséretes, hogy felismerted, hogy valami nincs rendben.

A munkahelyeddel mi a helyzet? Mennyire szeretsz ott dolgozni?

Csak azért kérdezem, mert nekem is volt egy ugyanilyen korszakom, és nálam az volt a bűnös.

Akkoriban egy olyan helyen dolgoztam, amit szívből gyűlöltem, minden egyes nap gyomorgörccsel mentem be, és percenként az órát néztem, hogy mikor jár már le a munkaidő. A folyamatos stressz annyira kicsinált, hogy élni sem volt már kedvem. Hazamentem, bezárkóztam, és hozzád hasonlóan csak aludtam, olvastam, filmeztem stb. Egyszerűen semmi kedvem sem volt emberek közelébe menni. A barátaim hívogattak egy darabig, de aztán megunták, hogy folyton lemondom a programokat. Amikor meg átjöttek, úgy tettem, mintha nem lennék otthon. Ki sem akartam mozdulni, nem akartam beszélgetni senkivel, örültem neki, hogy az egész napos rémálom után végre egyedül lehetek. Ilyesmik, hogy beülni valahova, vagy bulizás, eszembe se jutott (pedig előtte gyakran csináltam). Folyamatosan fáradt, levert, és kedvetlen voltam.

Nekem az volt a szerencsém, hogy a tesóm észrevette, hogy baj van velem, és nem hagyta annyiban. Vele sem akartam beszélni, de nem hagyta lerázni magát. Ha ő nem lett volna ilyen kitartó, szerintem totál belesüllyedtem volna a depresszióba.

Végül úgy oldódott meg a dolog, hogy felmondtam, és találtam egy sokkal jobb munkahelyet, ahol már nem készülök ki idegileg minden egyes nap.

Azóta visszatért az életkedvem, újra van társasági életem. De senkinek sem kívánom azt, amit átéltem.

Kérdező, ezeket a jeleket ne vedd félvállról. Valami nem stimmel az életedben, és ezen sürgősen változtatnod kell, mert csak rosszabb lesz.