Miért kezd el egy embert érdekelni a pszichológia? Miért ássa bele magát valaki, más meg egyáltalán nem?

Kedves Kérdező,

egyet értek az okfejtéseddel, kivéve egy apróságot: a vasútmodellezés az élet alapja :D

Félre a tréfát! Van, akit érdekelnek a saját belső folyamatai, van, aki csak "használja" a személyiségét, éli az életét. Különbözőek vagyunk, mind az öntudat fokát, mind az önirányítás minőségét és irányait illetően. Nagy a szórás: van, aki szerzetes szeretne lenni, és , aki a legnagyobb kupakgyűjtő az Uráltól keletre. Belefér az emberi életbe mindkettő, igaz?

Belső, lelki működések iránti érdeklődést -tapasztalatom, nem pedig statisztikára alapozom e kijelentésem- trauma/diszkomfortérzet/megjavítandó helyzet, szóval a sztorik nagy többségében anomália szokott kiváltani. Ha nem vmi bajság áll a z érdeklődésed hátterében, akkor te szerencsés vagy!

Laing nem a pszichológi mélysége. Nagyon nagyra becsülöm, férlre ne érts! Vannak azért még fokok a tudásban és komoly szakemberek más területekről is.

"miért vonsz párhuzamot a kommunikáció és a pszichológia között?"

Mert mindkettő tanulmányozása nagyon sok, de csak elméleti tudást ad valamiről, amit elsősorban nem elméletileg, hanem gyakorlatilag kell tudni jól használni ahhoz, hogy az életben boldoguljunk - amit az is mutat, hogy nagyon sok nagyon jól kommunikáló ember van, aki sose tanult kommunikációt, csak ösztönösen szedte fel, miközben nagyon sok olyan ember van, aki kommunikáció szakon végzett, mégsem tudja ügyesen kifejezni magát; a pszichológiával kapcsolatban meg ugyanígy: sokan végeztek pszichológiai tanulmányokat, akik mégsem tudnak kiegyensúlyozott életet élni, tele vannak szorongással, nem tudnak boldog házasságban boldog gyerekeket nevelni, hanem többször is elválnak, stb., miközben sokan meg sose tanultak semmi ilyesmit, mégis elégedett, derűs emberek életük végéig.

"Egy már kisgyerekként megtanult és rögzült készséget"

A kommunikációt nem lehet "megtanulni": egész életünkben tanuljuk. Ráadásul a kommunikációnak része az írásbeliség is (mindenféle műfajban, stílusban, stb.), és mindenféle olyan szóbeliség is, ami kisgyerekkorban egyáltalán elő se kerül (pl. hogy hogyan reklamáljunk hatékonyan telefonon keresztül vadidegen ügyfélszolgálatossal, vagy hogy hogyan beszéljünk nálunk egy-két generációval fiatalabbakkal tanár-diák viszonyban), tehát az a része, ami már kisgyerekként belénk rögzül, csak nagyon kis szeletkéje az egésznek.