Te nem vagy irigy, féltékeny ismerősre, családtagra?

Van egy osztálytársam. 17 évesen kocsit kapott,18 évesen családi házat írták a nevére. Van annyi ruhája,hogy van úgy,Hogy 4 ugyanolyan fazon márka ugyanaz csak más színű. Amint kijön az új Iphone megkapja. Mellette pedig egy rosszindulatú sz.rkavaró nagyképű p.csa...Mert úgy el,mintha ezekért ő dolgozott volna meg,holott semmit nem dolgozik...

Dehogynem, gyerekkoromban nagyon irigy voltam csak nem mutattam. Mi elég csórók voltunk és irigyeltem azokat a gyerekeket akiknek van saját szobája meg rendes ruhája és mennek nyaralni. Utána tudatosan leépítettem ezt, bár bevallom, egyetemen is irigyeltem azokat a csoporttársakat akiket támogattak a szüleik, nekem meg éjszakás műszakból kellett órára mennem. Akik azért jobbak nálam, mert megdolgoznak érte, azokra eszembe se jut irigynek lenni de akik csak azért élnek jobban mert véletlenül jó családba születtek, azoknál nagyon nehéz megállni hogy ne legyen az ember irigy.

Nincs értelme.

Nem, egyrészt általában nem érdekel hogy kinek megy jól, vagy kinek kevésbé, másrészt ha esetleg érdekelne vagy épp felfigyelek valaki hozzám közel állónak a sikerére az nem irigységet vált ki, inkább motivál, hogy én is többet tegyek a céljaim eléréséért.

Azokra, akiknek él az anyukájuk.

En oda jutottam,hogy mindenkire irigy vagyok!

Nem igazán érzem azt, hogy irigy lennék másokra. Úgy gondolom, hogy minden ember más, így mindenkinél más az a dolog, ami miatt irigyelni lehet az adott embert.

Én is csak olyan dolog miatt voltam irigy, amin egyáltalán nem lehetett segíteni. Hogy a testvérem kiköpött mása volt az anyukánknak, én meg egyáltalán nem hasonlítottam; csodálkoztak is rajta, hogy tényleg, én is a gyereke vagyok? Mert én a nagyanyámra, az anyukám anyjára ütöttem. DE amikor már látszott -mert róla nem volt gyerekkori, csak felnőtt kép-, akkor már minden rendben volt.