Sok ember miért meséli el hosszan a semmit, és miért hiszik azt, hogy ezzel beszélgetnek?

Akkor pl mit szóljon egy ismerősöm, aki lassan 35 éve autószerelő, autókat is árul, nem egy bőbeszédű valaki.

És amikor felhívják autókért, a vevőjelöltek fél órás monológokban magyarázzák az autószerelés rejtelmeit, meg természetesen mindent jobban tudnak mindenkinél.

Aztán amikor kijönnek a telephelyre, akkor már nagyon csendben tudnak lenni.

Néha ha zavarban vagyok velem is előfordul. Próbálok udvarias lenni, nehogy azt gondolja a másik, hogy szóba se állnék vele... hát nem tudom pontosan miért, de van ilyen.

Annyira azért nem szörnyű. Volt olyan idősebb ismerősöm aki 20 percig mesélt el egy három mondatos történetet. Minden második szó után beleszívott a cigibe, de jó hosszan, aztán kifújta, és jött még egy szó, megállt, vegiggondolta, levegőt vett, már azt hitted tovább mondja de aztán inkább még egy slukk, attól féltünk elfelejti közben a sztorit.

Neki, annak az embernek a kis életében az a fontos tényező, amit ő átélt. Nekem /neked meg más. Mindenki él, de máshogyan. Valóban fölösleges sokszor a részletezés, de:

"Ha a lényeg lényegét lényegtelenné lényegítjük, akkor a lényeg lényege lényegtelenné lényegül".

Ott lehet hagyni az illetőt.

Mert nincs semmi témájuk amiről konkrétan tudnának mesélni, nincs bennük egy érzés hogy egy konkrét dolgot ki akarnak adni magukból, mert olyan üresek.

Csak beszélni akarnak, kiadni magukat valakinek, ahhoz meg ilyen semmiségeket is el tudnak mondani a másiknak.

Nem azért beszélnek, hogy átadjanak valamit, hanem azért hogy beszéljenek, kapcsolatot létesítsenek valakivel.

Ezek az emberek rablók, és bárány-lelkű aki udvariasságból végigszenvedi azt, hogy érdeklődést szinlel.

Egyrészt látni kell a másikat szüksége van a dumámra, mert ha nem az akkor erőszak.