Mi bajuk van az embereknek a zsíros hajjal?

Mert igènytelen,hihetetlen komolyan.

Ez kèrdès valakinek,a puncid azèrt mosod?

Mindennapi hajmosàstól nem zsíros a haj,nekem ne magyarázd ezt be.

Az embereknek nem számít a te egyéni problémád, az rajtad áll, hogy te, hogyan oldod meg, amikor elfogadod, hogy a probléma fenn állásáig sok ember fog ítélkezni feletted és nem magadra veszed hanem megnézed az okokat, még ha ez olyan okokra vezethető vissza amin a mai modern orvostudomány nem tud segíteni, akkor ott keresgélsz

Nem egyszerű, de nagyon komoly önismereti tréningnek felelnek meg ezek a helyzetek amikor eljutsz arra a pontra, hogy tanulsz belőle és nem sírdogálsz, hogy "miért pont én?"

Az mindenképp igaz és becsülendő is a kérdésben, hogy valóban vannak olyan divathullámok, amelyek egy idő múlva már önerősítővé, körbenforgóvá válnak, saját farkukba harapva elszakadnak azoktól a gyökerektől, amik talaján eredetileg esetleg még értelmük volt. Ezekre meg érdemes tudatosan és akár társadalmi szinten is reflektálni, mert vannak olyan társadalmi nyomások is már, amikhez ,,a ,,még divatnak sincs joga'', és amelyeknek már ellent kell állni.

Klasszikus példa erre ugye egyes anorexiás testkép-divathullámok vagy egyéb reklámok sugallta testképek. a túlzott kövérség egészségre való ártalmasságát vehetjük ugyan némi biológiai alapnak, de a reklámok vagy egyéb divatok okozta anorexiás divathullámok nyilvánvalóan elszakadtak már bármi racionális dologtól. És ezek mellett a kirívó példák mellett is lehetnek enyhébb, de nem kevésbé önkényes divatjelenségek.

Az undor érzése alapvetően egy etológiai, evolúcióbiológiai témakör lenne, de az ember esetében az undor csak egyes dolgok esetén velünkszületett (pl a kigyóktól, való félelemet a majmoktól, a rovaroktól való félelmet az ősemberektől ,,örökölhettük''), de a dolgok egy másik körét csak társadalmi hatásra ,,tanuljuk meg'' undorítónak érzékelni. Ez amúgy többnyire hasznos dolog : megtanulunk undorodni bizonyos olyan dolgoktól, amelyek kártékonyságát a társadalom kollektív bölcsessége a történelmi tapasztalatok alapján alapos okkal ismerte föl. Ma például az ember ösztönösen undorodik azoktól az undokságoktól, amik a középkorban elfogadott voltak, de ma már tudjuk hogy betegségekhez vezetettek, sőt, ma az emberek többsége undorodik a középkorban elég általános durva, kegyetlen viselkedésformáktól is, amikről ma tudjuk hogy szenvedést, trumákat okoznak (nőkkel, gyerekekkel, gyengébekkel szembeni durvaságok).

Azonban ugyanakkor vannak olyan dolgok is, amelyek ,,undorítósága'' csak eleinte véletlen divahullámként kezdett terjedni a társadalomban, aztán ahogy a dolog önműködően erősítette magát, úgy mászott be egyre észrevétlenebbül az emberek tudatalattijába. Ez viszont már kártékony is lehet, ezek alapjaira érdemes tudatosan rákérdezni - vajon van-e értelme, tényleg minket szolgál-e valamilyen társadalmi elvárás?

Pl. az én gyerekkoromban a női testszőrzet témaköréből egyedül a bajusz számított tabunak, egyéb téren a divat a maihoz képes igen megengedő, liberális, ,,polgárbarát'' volt: még nem vagy csak enyhén érintette az emberek érzéseit, nem volt még ,,morális'', ,,igényességi'' vagy egyéb ,,megitélős'' jellege a dolognak. Kb egyén szinten szabadon válaszható divathullám szintjén mozgott a női kéz, láb szőrös mivolta, afféle szinten, mint a lófarok vagy a copf.

A 90-es évek elején, illetve egyre erősebben a második felében kezdett a dolog már a divathullám szntjét meghaladva társadalmi nyomássá válni, az emberek magánszférájába beletolakodni. Mivel ez egy folyamat volt, nem reflektálunk rá tudatosan, de ha a mai női testszőrzetképet valami időgéppel hirtelen visszavetítenénk a nyolcvanas évekbe, akkor abban a korban valószínűleg bántóan aggresszívnak, sőt kifejezetten ízléstelenül tolakodónak számítana. Mivel különösebb orvosi, biológiai ok sem szól a 80-as évek e tekintetben liberálisabb testképe ellen, így a mai női testszőr-testkép valószínűleg egy fejünkre nőtt, esetleg kártékony nyomás, amely saját magát erősítette meg fokozatosan, ahogy a generációk követték egymást.

A zsíros hajra visszatérve, annak igazából szerintem egészségügyi kérdésnek kell lennie. Ha az emberek egy részének olyan a bőralkata, hogy az egészségüket nem szolgálja az, hogy a divathoz alkalmazkodjanak, akkor a divatnak kell alkalmazkodnia, nem pedig az érintetteknek, még akkor is, ha kisebbségben vannak. Ez ugyan viccesen hangzik, de a XXI. századot épp az különbözteti meg az előzőektől, hogy ma már természetes, hogy rákérdezünk, reflektálunk olyan szinten is saját életünket alakító jelenségekre, amiket a korábbi évszázadokban a sors részeként passzívan elfogadtunk.