Ti is észrevettétek, hogy az nehezebb anyiagi helyzet között élő emberek empatikusabbak a hajléktalanokkal?

Nem vettem észre ilyen összefüggést, mert ez egyénfüggő, nem anyagi helyzeten múlik. Szegények között is van épp elég rosszmájú, ha neki rossz, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is.

Különben meg a hajléktalanok problémája összetett kérdés.

Apám mesélte, hogy egyszer orvosnál beszélgetett egy hajléktalannal, szóba került az illető szakmája, meg hogyan került az utcára, aztán apám pont tudott volna neki munkát ajánlani, fel is vették volna, jó pénzzel, de a hajléktalan nem fogadta el, maradt inkább az utcán koldulni. Te az ilyet sajnálnád?

#6:

Aha, azt mind koldulásból szerzi, persze, majd el is hiszi itt valaki.

Bennem valahol az ölte meg az empátiát, hogy a hajléktalanok sem az embert látják senkiben, hanem csak a "pénzt". Ha adsz az sem jelent semmit, ha nem adsz akkor úgyis elküld a vérbe. Másnap meg ugyanúgy jönni fog. Nem nézi kihez megy oda, nem nézi kitől kér.

Na meg ha már empátia, akkor a őket sem kell félteni. Ők is simán elsőre ítélnek, simán odadobják, hogy szüleid által pénzelt egyetemista, kitartott k..va, meg gazdag köcsög vagy.

Például haveromnak az autójába kötöttek bele mikor nem adott, hogy "tudom mennyibe kerül egy ilyen autó". Mintha egyrészt lenne bármi köze hozzá, másrészt az már nem érdekli, hogy ehhez haverom évekig képezte magát és azóta is reggeltől estig dolgozik. Ráadásul nem is drága autó.

Vagy én is kaptam már önsajnáltatást, aztán nekem támadt az ember, hogy látszik nekem mindent a seggem alá toltak anyámék, házat kaptam, autót kaptam. Hát úgy elküldtem az édes anyjába, hogy tőlem zengett az utca.