Ti mikorra ismertétek ki magatokat, mennyi időbe tellett? És mennyire tudtátok elfogadni?

Egy februári hasonló kérdéshez írt válaszomat bemásolom.

Az önismeret az egy élethosszig tartó folyamat, tehát sosem tudom azt mondani, hogy befejeztem, "készen van". Mindig van új inger, szituáció, amiben még nem ismert jellemvonásaink megmutatkozhatnak. Saját magamról azt mondhatom, hogy valamennyire már ismerem önmagam, ami mögött rendszeres önvizsgálat, gondolkodás, ilyen témájú könyvek olvasása, tapasztalat áll.

A negatív tulajdonoságaimat, beidegződéseimet nem fogom elfogadni, ez is a fejlődés útja, de az alapvető személyiségjegyeimet elfogadtam, azokat teljes mértékben megváltoztatni nem lehet szerintem, vagyis inkább csak átformálni.

Az embereknek úgy általában fogalmuk sincs önmagukról.

Egyetemista csoportjaimmal rendszeresen íratok bizonyos személyiségteszteket. Majd az évfolyam kiránduláson belehajszolom őket bizonyos szituációkba.

És kiderül, hogy a kényelmes iskolapadban ő úgy GONDOLTA, hogy úgy viselkedne, amit leírt. A valós életben meg totál máshogy csinálta.