Tényleg ennyire szélsőségesen gondolkozik a mai átlagember?

Szoktam nézni éttermek, filmek csillagozását (értékelését), és hihetetlenül szélsőségesen gondolkozik az átlagember. Például, vannak olyan kajáldák, ahol a csillagozások 95%-a vagy 1-es, vagy 5-ös. Ezen rendre ledöbbenek, főleg mikor még konkrét tapasztalatom is van az adott étteremmel/gyorskajáldával. Az átlag embernek egyetlen kis negatívum is elég ahhoz, hogy máris kiossza az 1 csillagot. Például, ha a kaja finom, de a futár lassú, akkor rögtön 1 csillagot kap az étkezde. Vagy ha a kaja finom, de a pincér flegma, akkor is 1 pont. Máskor meg, ha az étel csak közepes, de mosolyog a pincér, már megy is a maximális 5 pont. Ennek semmi értelme. Miért feketén-fehéren látja a világot az emberek nagy része? Filmeknél is, ha tetszik valakinek a film, 10 pontot ad rá, ha nem tetszik, akkor meg 1-et. Ezek az emberek nem látják az árnyalatokat? Mintha csak óvodásokból állna a világ. 1 pontot én olyan filmre adnék, amit végighányok, és soha nem felejtek el, annyira rossz. 10 pontot meg arra a filmre adnék, ami olyan szinten elvarázsol, és magával ragad, hogy napokig a hatása alatt állok, és életemben még rengetegszer meg fogok nézni. Mások meg: Nem tetszett benne ez a jelenet, 1 pont... Vicces volt benne ez a poén, 10 pont...