Félek a visszautasítástól, ezért már nem merek emberekkel beszélni. Mit csináljak?

Ők úgyanúgy félnek, ahogy te. Ők is érzékeny, sebezhető emberek, ahogy te is; ha ezt tudod, mosolygó szemmel nézel embertársaid szemébe, esetleg együttérzéssel.

Ők is félnek a visszautasítástól, ők sem mernek beszélni emberekkel, ahogy te sem. Csak ők megteszik, ennyi a különbség, és bár félelmet nem látsz, mert ismerik a másikat.

Ha egy vonaton utaznál egy emberrel nyolc óra hosszát, aki nem szólna hozzád...eltelt már három óra, és nem beszél....kicsit tartasz tőle, ki ez az ember, tudni akarod. Elindult benned a kiváncsiság, az érdeklődés, és csak ebből fakadhat valódi beszéd, ha a másik ember látja, nem csak unatkozol, s csak azért töröd meg ezt a csodálatos csendet.

A beszélgetés, olyan, mint amikor egy virág szirma kinyílik, magától, nem erőszakkal, és amikor ez megtörténik két ember közt, akkor nem kihallgatás-szerű kérdezz-felelek szintű unatkozok, beszélgessünk; hanem az már mindhatni virágzás, áldás, mert úgy eltalálja a másikat az a kérdés, amire régen várt, de nem a kérdés maga, hanem az igazi, őszinte érdeklődés.

Ne beszélj, mert más ezt teszi. A beszéd nem erőszak "mondj már valamit", " maradj már csendben" Mindkettő erőszakos, bűncselekmény az emberi természet ellen. Nem kérdés, amikor őszinte érdeklődés lesz a szívedben, tudod mi mondj, tudod mikor mond, tudod mikor ne mond...

Arról ábrándozol, hogy nagy beszédű leszel, legyen, de csak jóra használd, mert árthatsz is vele.

(Osho)

Miféle “visszautasítástól” félsz? Mi köze annak egy puszta, sima beszélgetéshez?

Beszélgethetek valakivel úgy is, hogy semmilyen elvárásom nincs vele szemben, nem akarok tõle semmit, csak egyszerū beszélgetést.

Ha valaki nem tudja fogadni mások véleményét, az elég kicsinyes...illetve itt két esetrõl lehet beszélni:

- amikor valaki rosszindulatúan, bunkón véleményez, sérteget, nem értelemmel szól hozzá egy témához, hanem csak provokatívan szúrkál másokat. Az ilyen emberek “véleményét” nem kell komolyan venni

- amikor valaki értelmesen elmondja a véleményét, építõ kritikáját, azzal csak jól járhatsz, mert tanulsz belõle, talán hasznos szempontokat hallgatsz meg, amivel bõvül a látóköröd, semmi értelme megfutamodni valakitõl, csak mert különbözik a véleménye a tiédtõl

Érthetõ az, ha rossz szándékú emberektõl félsz, annak viszont semmi értelme, hogy jószándékú embereket is kizárd. Megfelelõ társasággal kellene ismerkedni, akkor nem lehet bajod belõle. Tudd külön választani a barátságra-alkalmas és nem-alkalmas embereket és más-más módon kezeld õket.