Faluból költöztem a fővárosba, ez változtatott meg engem? Kedves, udvarias voltam akkor, ma erőszakosnak udvariatlannak tartanak.23 éves vagyok.
4 éve élek a fővárosban, úgy érzem nagyon megváltoztam, de nem hiszem, hogy tudnék ellene tenni, vidékre nem akarok visszaköltözni.
Régen tehát, kedves, udvarias (és szerencsétlen) vidéki valaki voltam. Azért, mondom hogy szerencsétlen, mert akkor nem mertem kérdezni, ellenkezni sem, csak elfogadtam, gondoltam, hogy mások jobban tudják.
Jelenleg: (Budapesten élek) tele vagyok feszültséggel dühhel, haragszok az emberekre, de leginkább midnenkire, főleg mert lassan mennek előttem, nekem pedig sietnem kellene. Főleg, mert mindenki rámfújja a dohányzás közbeni füstjét, pedig én soha nem dohányoztam, és utálom a szagát. Én szívom be az autó gázolaj szagát is (persze nem csak én, de én is), pedig mindig figyeltem a környezetre, soha nem dobtam el szemetet se, autót se akartam birtokolni, gondoltam a tömegközlekedés az jó lesz. De nem...itt Budapesten rengeteg autó van, és mióta több a metrópótlás, villamospótlás mint a normál járatok száma, azóta igazából már annyi busz szennyezi a levegőt, hogy a tömegközlekedés is csak dísznek van.
Régen, megtudtam nézni egy filmet, türelemmel, odaadással, és bármelyik részén sírni tudtam, annyira érzékeny voltam.
Jelenleg, nem tudok megnézni egy filmet se, egyből az első 20 percben megállapítom hogy ez nagyon gyenge rendezés volt, legközelebb majd egy jobbat keresek.
Régen amikor időpontot kértem az egészségügybe egyszerűen csak elfogadtam, hogy nincs hely és majd később kell jelentkeznem.
Ma, nem, megértetem a kezelővel is hogy nyugodtan keresse meg a főnökét és neki is elmagyarázom, hogy súlyos probléma miatt nem várhat az esetem. (ezen a betegségem már túl vagyok)
Nem tudom mi lehetett a baj, igazából amit érzek, hogy nagyon sok olyan idős is van, aki azon kiakad ha én szállok le először a buszról, (mert ha ő szállna le, nekem vissza kellene előznöm, csak ezt nem értik meg). sok ilyen példát tudnék még hozni..
Összességében csak azt szeretném tudni, hogy tényleg amiatt ,,romlottam meg ennyire'' mert városban (fővárosban) éltem? Mással is történt ilyen?
válasza:Valószínűleg nem vagy a helyeden, az a baj. Ez lakóhelyfüggő.
Én nem tapasztalok sem magamon, sem a környezetemen ilyesmit, pedig én is itt élek.
És hát, fel is nőttél ez alatt a pár év alatt.
válasza:Tapasztaltam én is ilyet. De azt is megfigyeltem hogy ha visszanézek a falu széli szülői házunkba, akkor ismét a régi vagyok teljesen. Ott van türelmem művelődni, könyvet olvasni, barkácsolgatni. Sőt kocogni a természetben mint régen. És gondolatban olyanokat mondok hogy úristen, vadállat lettem városon, ráadásul vágyom oda vissza.
A zsúfolt városi tömegben kénytelenek voltunk megváltozni.
Még falun laktam mikor sorkatona lettem. A diplomám miatt rajparancsnok lettem. Minden honvéd kiröhögött amiért úgy bántam velük mint ha az angol királyi család tagjai lennének, vagy mint falun a többi lakossal. Gondolhatod milyen irányban voltam kénytelen átalakulni. A saját apám alig ismert rám. Viszont úgy álltam meg a helyem a katonai illetve később a városi civil környezetben is. Ha nem teszem akkor lehet hogy hajléktalan lett volna belőlem. Így viszont azt mondhatom magamban hogy "Hmm, nem rossz karrier és még a diploma is felesleges volt hozzá".
válasza:Nem biztos, hogy ez Budapest rovására írandó. Szerintem sokkal inkább az lehet mindennek az oka, hogy egyfajta egzisztenciális krízisen mész keresztül, s mivel valami fáj/hiányzik, így gyakorlatilag minden idegesít. Nyilván egy 200 fős faluban nincs tömegközlekedés, de ott is van, ami zavarhatna (pl. a kutyaugatás, a háztáji állatok szaga, vagy épp az, hogy csak délelőtt van nyitva az egyetlen, túlárazott bolt.)
Mindenesetre nekem szimpatikus vagy, s tök jó lenne, ha az életben is ismernélek. Értelmesnek és kritikusnak tűnsz, ami így együtt elég ritkán fordul már elő manapság.
válasza:Sajnos én is tapasztaltam ilyet, nem magamon, hanem ismeretségi körömben.
Az egyik barátnőm faluról származik, tök aranyos, normális, 2 lábbal a földön álló lány volt, de amióta beköltözött a fővárosba, megváltozott. Felszínes lett, érdektelen, nincs motivációja, mint régen.
Másik példa pedig egy srác. Kisvárosból jött, kedves volt, figyelmes, tudott bocsánatot kérni, most meg flegma, szétszórt és az Istennek se akarja bevallani, ha hibázott, inkább hárít. Ő maga is vallott arról, hogy sokként érte a főváros, a sok ember, ahogy "belemásznak az arcába" és a zsúfoltság, a közönyösség, amit tanúsítanak egymás iránt az emberek.
Én kisvárosi lány vagyok, nem szeretnék felköltözni, szerencsére közel lakom a fővároshoz, vonattal 25 perc a belváros, ami ha lakóhelyként nem is annyira ideális nekem, de tanulás/munka szempontjából viszont igen. Jól esik a folytonos hajtás után hazajönni a nyugiba. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!