Múlt pénteken találkoztam az irodában egy nagyon szimpatikus lánnyal, próbáljam még elérni, vagy hagyjam?

Csak egyszeri helyettesítésként volt bent, valószínűleg soha többé nem fog jönni. Nem tudom megmagyarázni, de valahogy ösztönösen szimpatikus volt, jól elbeszélgettünk. Szóba került ,hogy szeretne majd kimenni Dániába, meg a nyelvet is meg akarja tanulni.

Erre egy nappal később felmegyek facebook-ra és rögtön egy olyan hirdetést dobott, fel ,hogy Dániába Koppenhágába valami zsír multicég keres angolul jól beszélő alkalmazottakat az EU-ból és még dán nyelvtanulási lehetőséget is kínál a cég a munka mellé ingyen. Gondoltam, rögtön elküldöm neki a lehetőséget. Mivel bemutatkoztunk egymásnak, így a neve alapján rá tudtam keresni, bejelöltem meg küldtem egy néhány szavas üdvözlő üzenetet is neki, de nem jelölt vissza, meg nem is reagált rá. Gondoltam, biztos örülne egy ilyen lehetőségnek, vagy legalábbis elgondolkozna rajta, de így nem tudom elküldeni neki, mert szerintem nem is olvasta az első üzenetemet sem,mert biztos az 'egyéb' mappájába került.

Félreértés ne essék, én nem akarok a lánytól semmit, csak szeretem a produktív, teljesítményorientált, sikeres embereket és ahol tudok segítek nekik. Mert csak így lehet hozzájárulni ahhoz, hogy fejlődjön a társadalom.

Pl. Több nálam pár évvel fiatalabb ismerősömnek is segítettem már kifizetni a tandíját. De én nem terézanya vagyok vagy irgalmas szamaritánius, hanem azért segítettem, mert tudtam,hogy érdemes, és el is vártam tőlük, hogy a későbbi zsíros fizetésükből fizessék vissza, amit kölcsönadtam nekik a tanuláshoz. Én a fejlődésre törekvést tisztelem.

Ez a lány viszont valószínűleg félreértette a szándékaimat. Mondjuk megértem, mert az embert 90%-ban ha keresik, az azért van, mert akarnak tőle valamit.