Mit tegyek a felszínesség ellen?
A kérdés magamra vonatkozik. Nem arról a felszínességről beszélek, amikor egy embert első látszatra meg vagy elítélünk, hanem saját magammal vagyok felszínes. Látom magam körül azokat az embereket, akik megtalálták az "életük értelmét" /legyen az sport, művészet, nagy tudás egy tudományágon belül, önkéntesség, videózás, bármi/ és ebben a dologban sikerült elmélyedniük, ez határozza meg a mindennapjaikat, ezt "művelik" ha unatkoznának.
Én meg... mindenből egy kicsit. Csak egy példát hozok fel: érdekel a csillagászat, egyik nap leülök, olvasgatok, rajzolom a csillagzatokat, mitológiákat olvasok ezzel kapcs., de ez az érdekeltség nem tart tovább egy napnál. És minden más dologgal is így járok. Nem is azután hagyom abba az adott dologgal való foglalkozást, miután rájöttem, hogy nem tetszik, hanem csak random, többet elő se veszem... Az is benne van a dologban szerintem, hogy nem szeretek "kezdő" lenni. Pl elkezdeném beleásni magam a történelembe, de letör az a tudat, hogy nekem mennyit kell még tanulnom ahhoz, hogy ténylegesen konyítsak valamit hozzá.
Emiatt úgy érzem mintha burokban, homályban élnék, semmiről sincs mély, igaz tudásom.
Engem már évek óta "érdekel" a wicca, de nyilván nem eléggé, mert még nem sokat tettem ennek a megismeréséért, errefel egyik ismerősöm pár hónapja említette, hogy hallott róla, most meg már egy könyvet is beszerzett... Én még ehhez sem merek folyamodni, nehogy a végén pénzkidobásank érezzem, amiért nem foglalkozom vele.
válasza:Szia!
Ezt szerintem nem lehet siettetni. Én is ilyen voltam 18 évesen, sőt, kb 25 éves koromig, és nagyon zavart, de nem tudtam rajta változtatni. Csak csináltam mindent, ahogy mindenki abban a körben, ahol éltem: érettségi, egyetem, MSc, PhD... Persze nehéz úgy diplomatémát választani, ha gőzöd sincs, mi érdekel. 23 éves voltam, mikor elköltöztem otthonról, szerintem ez valamennyire katalizálta a dolgokat. 25 évesen úgy éreztem, hogy kezdek felnőni. És tényleg, mire 28 lettem, már volt saját értékrendem, saját céljaim stb. Persze jó lett volna ez tíz évvel hamarabb, de ez van. Jobb későn, mint soha :-)
Szerintem két dologgal tudsz megágyazni annak a folyamatnak, amire vágysz: az egyik a szülőktől külön költözés, a másik néhány önismereti könyv elolvasása. Nekem ez volt az egyik meghatározó:
Kb. 18 voltam, mikor először olvastam. Az elején azt javasolja, hogy írd le az értékrended (mert ez alapján kell az időbeosztásod is megcsinálni - azzal foglalkozz, ami fontos neked). Nekiálltam, de nem ment. Nem tudtam olyasmiket felsorolni, amiért két-három napnál tovább biztosan lelkesednék. 28 évesen már ment.
válasza:Amúgy mi a szakmád? Ha jól gondolom, az ismerőseid azért tudnak elmélyülni ezekben a foglalkozásuknak, mert ez a szakmájuk, megélhetésük alapja, így normális, hogy ez motiválja őket. Te mivel foglalkozol?
Elég ritka az az ember, aki hobbiszinten elmélyül valamiben szerintem.
Amúgy nincs ezzel semmi baj érdeklődsz dolgok iránt, még ha keveset is.. Legalábbis így is messze jobb vagy azoknál, mint akiket semmi sem érdekel, vagy kevés dolog s abból is csak egy pici.
"Én még ehhez sem merek folyamodni, nehogy a végén pénzkidobásnak érezzem, amiért nem foglalkozom vele."
Arra nem gondoltál, hogy könyvet kölcsönözz? Igazán nem muszáj megvenni könyveket.
Amúgy miért lenne felszínesség az, hogy nehezen találod meg azt ami érdekel? Vagy mert "lusta" vagy jobban neki állni a dolgoknak és elmélyülni benne. Szerintem felszínesség az, ha azért művelődök, hogy aztán másoknak villogjak vele, úgy tegyek, mintha volna tudásom, érdekeltségem valami miatt, közben nincs. Amit leírtál, azon nem érzem, hogy felszínes lennél, csak nem tudod, hogy mit akarsz, nem tudsz elköteleződni.
Gondolom nem azért állsz neki csillagászatnak, meg ilyen-olyan dolognak, hogy másoknak villogj vele. Vagy igen?:D
válasza: válasza:Én is így vagyok 25 évesen. Nekem is vannak meghatárzó szemléletmódváltások az életemben, amit egy eseménynek, vagy akár egy-egy önfejlesztő könyvnek köszönhetek. Abszolút az egyik leghasznosabb dolgok ezek a boldogsághoz-boldoguláshoz 🙂
De
Én úgy érzékelem, hogy ez a fajta „felszínesség” nekem mélyen a személyiségem része, és aligha fog változni már 🙂
Túl sok dolgot próbáltam már.
26f
Köszi a válaszokat!
Igazából, most, hogy idéntől otthontanulós leszek, úgy érzem a kezembe vehetem az irányítást, és megpróbálom nagyon komolyan venni a dolgokat, és nem elherdálni a drága időmet. :D
Örülök a könyvajánlatnak is. Leülök, és a sok-sok minden közül leírom, hogy mivel szeretnék igazán foglalkozni az elkövetkezendő 3-5 hónapban mondjuk, és a többit félretenni. Sajnos valamiért nagyon bennem van, hogy egyszerre kell megtennem/megtanulnom/feltérképeznem mindent, mintha nem lenne még elég évem ezekre az életemben...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!