Miért nem hagyják az emberek nyugton akin látszik, hogy nem akar beszélgetni?

Ha valami bánt, nehezen tudom palástolni.Ilyen vagyok, kiül az arcomra, nem tudok vigyori álarcot tenni. És az a baj, hogy ilyenkor nem szeretem, ha a nyakamba másznak, és kérdezgetnek egyfolytában. Szeretném, ha békén hagynának, hogy nyugodtan átgondoljam a dolgomat, én így tudok csak lehiggadni. Ha megmondom normálisan, hogy most nem szeretnék beszélgetni, megsértődnek, és azt hiszik, velük van bajom, pedig nem, és ezt is hiába hangsúlyozom, hogy nem velük van a baj, hanem egész más. Firtatják, ki akarják vesézni, lökik a vicceiket hogy felvidítsanak, amiért ugye hálásnak kéne lennem, hogy törődnek velem. De nem így érzem, és nem tudom kezelni a zavarba ejtő szitukat, amikor kérdezgetnek. Egyszerre robbannék fel belülről, hogy húzzon már el innen az illető, kívül pedig hülyeségeket beszélek neki félszegen amivel én is és ők is összezavarodnak... Hogy lehet ezt sértődés nélkül kezelni?