Van olyan eset mikor, megismersz valakit és semleges számodra vagy taszít (külső/belső) vagy esetleg félsz tőle és évek múlva találkozol vele és teljesen máshogy néz ki és máshogy is viselkedik és vonzó lesz számodra?

Az az ember, aki belsőleg taszít, azzal az emberrel sosem tudok semmit kezdeni, mert az nem változik, csak az idő haladtával még jobban megmutatkozik a gonoszság benne. Igyekszem az ilyen embertől a legeslegtávolabb kerülni vagy átlépni.

A külső nekem jelentéktelen, mert nem egy embert kupáltam már ki, és mindenkiből elő lehet csalogatni a pozitív dolgokat külsőre, csak türelem, megértés, és tolerancia és segítség adás kell hozzá.

*te néztél le valakit

Nem nézek le senkit,( mert nálam egyenlő esélyekkel indul mindenki, nemtől, hovatartozástól mentesen)egészen addig a pillanatig míg masszívan rá nem szolgál és kiderül, hogy olyan ember akitől felfordul a gyomrom.

Ok nélkül senkit nem nézek le.

Taszítóból még nem lett vonzó, semlegesből lehet, az más kategória.

Általános iskolában volt egy osztálytársam, sokat csúfolták, túlsúlyos gyerek volt, nem ment neki a torna, jó tanuló sem volt.

Most 33 éves, jól fizető szakmája van, a külseje is változott, de annyira, hogy 40-esnek látszik. Nem lett számomra vonzóbb.

Ilyen nálam nincs, mert évek múlva már nem találkozom senkivel sem, szerencsére (nincsenek barátaim).

Azonban ha valakivel találkozom, és először nem szimpi, de több időt együtt töltve (pl.: közös munka miatt), úgy már vonzónak tudom vélni. Ez nem jelneti azt, hogy társam is lesz.

Nálam legjobb barátság lett belőle.

Még kozepsuli elején nem beszéltünk túl sokat, csak láttam hallottam miket és hogyan csinál, és nem volt szimpi. Sőt első beszélgetésünknél olyan tahó voltam (akkoriban mindenkivel igazából) vele, hogy csoda hogy el nem sirta magát.

Aztán bár nagyrészt kényszerből együtt kellett tölteniük hetente vagy 20 órát, az edzések miatt. Elkezdtem megismerni, elkezdtem gyógyulni a lelki sebeimből és már évek óta olyan ő nekem, és én neki, mint plusz egy lánytestver. Imádom a legjobb barátnőmet :)

Fordítva volt ilyen jó sűrűn.

Akiket tiniként (14 évesen kb), jófejnek, jó pasinak tartottam ma meg nem is köszönnék nekik az utcán.