Miért veszem át mások viselkedését?

Ez nem betegség, hanem elég gyakori kamaszkori viselkedés.

Keresel valamit, nem ismered még elég jól önmagadat, automatikusan utánzol dolgokat, mozdulatokat, stílust.

Teljesen normális, ki fogod nőni.

Mert lehet, hogy önértékelési problémáid vannak.

De mégis, keresd meg azt, aki belül vagy, aki te vagy belül. Ha valaki akarsz lenni, légy önmagad; az a legkülönlegesebb; ha nem mindenki csak egy egységes massza,meg a legkényelmesebb is, mert nem kell erőlködni, hogy másmilyen legyél. Írd össze a jótulajdonságaidat, tudjad magadról, hogy törekszel a jóság, a tökéletesség felé, vagy pedig jó ember vagy; ha nem vagy az magad szerint, akkor változtass, változz meg; olyanra ahhoz közeledj , amilyen te szeretnél lenni, közeledj tehát a saját ideádhoz; hogy törekszel a tökéletesség felé,azt pl

úgy láthatod; hogy pl keresel egy koreográfiát neten, és megpróbálod lemásolni. Mind Isten gyermekei vagyunk, de mind egyediek, az élet talán ettől szép. Vagy ettől is, vagy ez pont egy szép része a dolognak:) Fogd meg a szép részét, értékeld magadban azt, ami/amid van. :) Amivel te rendelkezel, azt a csodát oszd meg másokkal , ami tebenned van, amit te vagy; amiért te leszülettél a világba. Önmagadnak lenni a legkényelmesebb; viszont annyi a fontos, hogy ne árts másnak:)

No para, teljesen normalis es nekem is feltunt ez a jelenseg.

Kiskamasz lanyom es holdudvara hasonlo cipoben jar: ahol, akivel logunk, lazan hasonulnak egymashoz, a legerdekesebb hogy nem csak habitus tekinteteben es nemcsak egy-egy szemely a tarsasagbol.

*orulok neki, hogy inkabb a legjobb barat vagyok, mint apuka, igy sokkal kozvetlenebb a kapcsolat, melyebb a bizalom, nincs generation gap.