Ti melyik életmóddal értetek egyet inkább? Az ember éljen a mának és keresse a kalandot, vagy koncentráljon inkább a biztonságos jövőre?

Nekem is az élmények fontosabbak.

Fontosak a távlati célok is, de szeretem közben élvezni a dolgokat.

A nagyfiú még szakíthat a nőjével ezerszer és csak annyi marad meg neki, hogy robotolt, meg a pénz fele. A kicsitől senki nem veszi el az élményeit, akármi is történik.

Szerintem sajnos manapság már a biztonságos jövő mint fogalom megszünt.

Irigylem a kisebbik fiadat szeretnék olyan lenni mint ő.

Más típusú személyek, hagyni kell őket, hogy éljék a saját életüket. Egyikőjükkel sem lesz gond. A kisebbik fiúnak lehet nincs megtakarítása, de talpraesett és szorgalmas, feltalálja magát. Aki 8-9 hónap alatt mindig összegyűjt ennyi pénzt az utazásokra és a következőben is már tudja, hogy meglesz, az céltudatos és tudja hogy mozogjon a világban.

A nagyobbiknak lehet nem olyan élményei lesznek, mint az öccsének, de neki más a fontos. Neki a család, a biztos jövő és az anyagi biztonság a lényeges. Hogy azoknak, akiket szeret, megtud adni majd mindent. Nem mondom, hogy nem fásulhat bele, de ez benne van.

A kérdésre reagálva, szerintem mind a kettő fontos. Ezért szoktam általában a középutat választani a legtöbb dologban, mert mindkettőben részed lehet - azaz az élmények is meglehetnek, és egyfajta biztonságot is érezhetek a jövővel kapcsolatban.

Is.

A nagyobbik fiad életminősége nevetséges. Van, aki meghal, de soha nem élt igazán.

Szerintem a kettő között kellene hogy legyen a normális.

Én is Ausztriában élek, az az éves 5 hét fizetett szabi bőven elég arra hogy utazgassak. Emellett félre is lehet tenni, jövőre költözünk egy saját lakásba. Az hogy egész életükben albérletben élnek szerintem butaság, ennyi erővel azt a pénzt egy lakáshitelre is költhetnék, főleg az itteni alacsony kamatok mellett és az államilag támogatott lakások mellett hülye aki nem használja ki.

Is-is; lehetőleg mind a kettő legyen, mind a kettőre jusson valamennyi.

Egyébként nehéz kérdés; valszeg én is azt csinálnám, hogy nem utazgatnám el, hanem gyűjtögetnék saját házra, meg a gyerekeim jövőjére, hogy járhassanak pl szép ruhákban, amikben van önbizalmuk, mert nem valami gagyit adok rájuk, hanem választhatnának maguknak a kicsivel drágább ruhák közül is, és nem érzik magukat rosszul abban, amiben vannak. Szóval én inkább a biztonságos lakhatást, étkezést, szép ruházkodást helyezném előtérbe a kirándulásokkal szemben. Meg 1-2 X el lehet menni, de a repülőgépes fosztogatások meg ezek miatt már nem is nagyon szállnék repülőre se. Úgyhogy asszem, nálam egyértelmű, hogy inkább az anyagi biztonság lenne mindenképpen az elsődleges. Meg mondjuk ha telne rá, akkoris lehet, hogy inkább mondjuk ide a szomszédos országokba utazgatnék, ahova van busz meg vonat is. Meg még itt Hazán belül. És tehát akkor se túl gyakran. Szal ja, én is spórolósra venném, mintahogy a nagyobbik gyereked. Nekem nagyon fontos , hogy majd minél többet tudjak adni a családomnak, a külön ház az is nagyon-nagyon fontos; hogy már csak olyanokkal laknék együtt, akiket szeretek, és lehetőleg minél kényelmesebben elférjünk, ne legyen túlzsúfolva, és lehetőleg legyen egy udvarunk is, mert az nekem nagyon fontos. Hogy ne csak erkély legyen, hanem kimondottan vegyen körül egy csomó zöld, meg szeretnék még pl magamnak majd a jövőbeni családommal termelni is gyümölcsöket, zöldségeket. Meg pl a gyerekeknél úgy van nyugi, gyerekből legalább kettőt szeretnék majd, de még lehet, hogy 3 lesz belőle:) , és akkor úgy tud nagyon nagy béke lenni például a testvérek között; mondjuk pl ez kicsit tán az ő habitusuktól is függ, hogyha van külön szobájuk. Mert akkor nem "közös platformon" vannak, ahol sok veszedés lehetne, hanem mind a ketten el tudnak vonulni. És még pl mivel külön vannak, ha az egyik pl olyat énekel, amit a másik nem szeret, nincsenek összezárva, a másik pl tud tök nyugodtan tanulni tőle, vagy aludni, ha épp mondjuk azt akar. Én kocsit pl nem szeretnék, ami kocsira mehetne, azt is a családomra fordíthatnám, sokkal több jutna tehát másra. PL valahol olvastam, hogy volt, aki kiment külföldre , és neki bőven elég volt annyi, hogy ilyen tök nyugis, tehát hogy a vásárlás tekintetében, nem kellett néznie az árakat már külföldön, hogy pl melyik sajtot vegye meg, hanem csak egyszerűen levette a polcról azt, amelyik éppen szimpi volt, megtetszett neki. Na és pl tök jó lenne, ha itthon is pl ki lehetne ezt vitelezni. Például vannak nagyon gyengus minőségű sajtok is; egyszer anyám bevásárlóközpontban nagyon nézegette-vizslatta a sajtokat; és akkor megkérdeztem, hogy olcsót keres, vagy jóminőségűt, azt mondta olcsót. És az nekem kicsit rosszul esett, mert az olcsó az nem mindig olyan jó minőségű. Kicsit szomorú lettem tőle. Szóval én nem helyeznék ebben a mai világban utazásra, élmények begyűjtésére hangsúlyt, azt is lehetne alkalmanként, de elsődlegesen ennek a mai világnak az ismeretében sokkal inkább anyagi biztonságra törekednék.

A spórolós dolog nagyon hülyeség. Mindig a jövőre gyűjt. Egy olyanra, ami sosem jön el. Ennél bármi jobb...

A világlátós is kicsit túlzás. De ha jönne a baba, akkor max annyi, hogy nem mennének egy évben, vagy csak rövidebb nyaralásra. Sokkal boldogabbnak tűnik. Jelenben élnek.

Valahol a kettő között lenne az én elképzelésem.