A fejekben melyikhez hasonlít jobban a lakosság 2018-ban, a nyugathoz vagy az egykori szovjet birodalom gyarmatához?
Teljesen szakítottunk a szocialista gondolkodásmóddal és szabad nyugati polgárok lettünk? Például mit tanítanak a szülők és a tanárok a gyerekeknek?
1. Tanulj sokat hogy megfelelj a munkaerőpiac követelményeinek, ne agyalj saját megélhetési forráson mert a szocializmushoz hasonlóan majd az állam és a munkaadó (meg a kocsma) gondoskodik rólad.
2. Lehetőleg ne alkalmazottak legyetek mert az az egész világon előnytelenebb. Hanem ha ki tudtok találni önálló megélhetési módot, vagy már van családi vállalkozásotok akkor arra összpontosítsatok. És becsüljétek meg mert az idő és a szabadság, meg hogy saját életetek van az nagy kincs.
Nemrég beszélgettem egy magyarul is jól tudó burgenlandi tanárral aki egyben szülő is, és nagyon ledöbbentem. De kíváncsi vagyok hogy más hogyan látja a kérdésben kiírt helyzetet.
Mivel sem az 1. sem a 2. pontban megfogalmazottak nem igazak, ezért a kérdésed eleve értelmetlen.
Másrészt meg egyetlen ember sem ilyen kategóriákban gondolkodik, hanem az adott helyzetet figyelembe vége a neki legmegfelelöbb lehetöséget választja.
Ahány nemzet, annyi kultúrkör, de még országon belül is vannak eltérések. Nem azonos a gondolkodásmódja egy városi embernek, akinek esetleg magasabb képzettsége vagy tapasztalata van, mint egy gazdaságilag alulfejlett vidéken élő embertársunknak, aki még nagyon munkahelyet sem tud találni.
Nem beszélve az olyan szociális és neveltetési körülményekről, hogy vannak vállalkozószelleműbbek és kimondottan a biztonságérzetet kereső, beosztott típusok. De ez japántól az egyesült államokig mindenhol így van. Az országok fejlettségétől függetlenül.
Én csak a saját gondolkodásmódomat tudom elmesélni, mely nem igazán szoci és nem is annyira vadkapi. 46 éves vagyok, tehát a tanulmányaim és a pályekezdésem pont a szocira esett, ill abban a rendszerben szocializálódtam, ugyanakkor sosem voltam jó a csordaszellemben, mindig különc voltam.
Voltam vállalkozó, voltam cégtulaj, voltam alkalmazott, munkanélküli, alkalmi munkákból tengődő, jelenleg szabadúszó.
Míg sokaknak biztonságérzet a munkahely, addig nekem traumatizáló kötöttség. Amíg mások agyonstresszelik magukat, addig nekem fontos a harmónia is. Fontos nagyon a pénz, de sosem áldozom be érte a létezésemet. Volt ilyen, rövid ideig ment.
Most pl szabadúszóként kevésből élek, ám nemmlenne annyival több a pénzem egy munkahelyen, mint amennyi plusz szenvedéssel járna. De ez csak az én szemszögemből van, nem biztos hogy más is így látná ahelyemben. Nincsenek általános érvényű dolgok.
A szovjetes gondolkodásmódot még a világ egyik legversenyképesebb gazdasága, Németország sem tudta mind a mai napig helyrehozni. Ezért van még manapság is alacsonyabb minimálbér meghatározva a keleti országrészre.
Kell néhány generáció, mire helyreáll a rend. Nálunk sokkal több, mert úgy néz ki, jelenleg visszatérünk a korábbi rendszerhez. Már ami a gondolkodásmódot illeti, annyiban biztosan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!