Miért van az, hogy a gazdagok ennyire lenézik a szegényebb rétegeket?

Általában ez így szokott menni.Azt hiszik mert van pénzük mindent megtehetnek mert nekik csak úgy az ölükbe hull,aki meg megdolgozik érte arra lenéznek.Mindig is voltak,mindigis lesznek ilyenek😩.

Bár van néhány olyan gazdag aki nem szeret vele hencegni meg semmi.Bár ez ritka .

Tisztelet a kivételnek.🙋

Nem tartom magam annyira gazdagnak, inkább felső középosztálybelinek, de mivel a fiatalabb koromat végig dolgoztam sok helyen (gyár, ifjúsági szálló, földeken), így tudom értékelni a kemény munkát.

Szerintem azok, akik lehetnek gazdagok/szegények, és lenéznek mást az anyagi helyzetük miatt, szimplán nincsennek megelégedve a saját életükkel, a problémáikat máson kitöltve vezetik le.

Egyáltalán nem nézik le,én felső középosztálybeli vagyok,de soha nem néztem le a felszolgálót,én csak azokat nézem le,akik kb. ,,szívességet tesznek",hogy mondjuk ügyet intéznek pl bankban,vágja nekema savanyú pofákat.

De pincérek pont azok akik úgy látom normálisan odateszik magukat.

Arra harapok amikor a gyári melós bevágja könnyü nektek IT-soknak,mondom ki tart vissza tanulj?

Azért, mert a fejükben probléma van, a szívükben meg hiány!

Valaki elhitette az emberekkel, hogy csak az öltönyös ember az értékes ember, holott pl. a munkások építik azt az országot, amit az öltönyösök meglopnak.

Egy csomó tanult öltönyös lóg a fészbukon munkaidőben, (miközben a melósok pl. 12 órát talpalnak a napon), aztán közben osztják az észt hibás helyesírással, hogy tetszettek volna egyetemre menni - csak az nem jut eszükbe, hogy akkor senki sem termelne, senki sem lenne, aki kiszolgálja őket és senki sem építené ezt az országot.

Persze kellenek szellemi-értelmiségi dolgozók is, csak manapság már mindenki főnök akar lenni és ráadásul olyan, aki nem emberként kezeli a beosztottjait, hanem droidként, pedig a diploma senkit nem jogosít fel a lekezelésre és inkább jó példát kellene mutatniuk emberségből, intelligens viselkedésből - ja, abban nincs pénz, bocs!

Én azt gondolom mindkét oldal érzelmi szegénységgel küszködik, aki nem tudja elfogadni, hogy egymás nélkül nem léteznénk.

Mérnök vagyok. Nem léteznék a reggeli pogácsám nélkül, a fizikai állományban dolgozó kollégáim nélkül, a szomszéd kisbolt nélkül, a strandos néni, a takarító néni, a szomszéd Rozi néni nélkül, a kedvenc éttermem, a Duna parti kávézóm nélkül.

Aki nagy arccal beül egy ilyen helyre, vagy igénybe vesz egy ilyen szolgáltatást, azt gondoljon bele, hogy pékek, ácsok, kőművesek, bolti eladók, takarítók, stb. stb. nélkül hol lenne ez a világ. És ugyanígy fordítva. Tanítók, orvosok, mérnökok, stb. nélkül hol lenne ez a világ?

Miért kell orrolni, mutogatni, nyelvet öltögetni egymásra és magyarázni, hogy mi lenne ha... Miért kell kéretlen tanácsokat osztogatni? Ismeretlenül fikázni?

Mi lenne, ha csak kicsit is megbecsülnénk egymást mi, emberek!? Nem én vagyok a tökéletes és nem a másik az. Nem kell játszani a kinek a lova nagyobb játékot, senki nem kíváncsi erre. Ha valamitől hányok ebben az országban, akkor ez pont ez.

Nekem mim van, mit tettem le érte az asztalra... mindenki más csak egy gyalázatos semmit nem érő porszem, akit simán el lehet seperni. De én, én vagyok a nagy valaki...

Na az ilyennek előbb-utóbb így vagy úgy, de betörik az orra.

Megjegyzem, ha van itt ilyen alak, akkor fogadja meg a tanácsomat és csak egy hétre kerüljön el minden olyan szolgáltatást, amit nem diplomás emberek nyújtanak.

A másik oldal meg csak egy hétre kerüljön el minden olyan helyet, amibe bármit is beletett egy diplomás személy.

Ott kezdődne a probléma, hogy már az autónkba sem ülhetnék be, amivel az útra sem mehetnénk ki... :)

#7#

Ott a pont! Igazad van!👍😉