Én születtem rossz évjáratban?

90-es vagyok, és már 16 éves koromban tudtam, hogy milyen értékeket akarok a gyermekemnek átadni, milyen butaságoktól szeretném megóvni....

Akkor is 40 éves nőkkel dumáltam ki a "szerelmi meg nem értettségemet", mert a korosztályom csak smárolt mindenkivel, de egy őszinte ölelést nem kaptam soha...

Az igazi belső értékeken alapuló bizalmat nem ismerte a korosztályom, és ha kellő figyelmet szenteltek valakinek, akkor egyből nyomulásnak vette (pedig az ég világon nem akarok semmit attól, akiről nem tudok eleget, csak tájékozódni akartam "minden előtt")

Azóta már a sok butaságomat is kinőttem, és a 40 éves nőkből túlléptem a 60+ os bácsik felé (nem párkapcsolatra vágyok), mert azok kellő bölcsességgel tudják mérlegelni a dolgot (műszakisabb beállítottságú idős bácsikról van szó).

Aztán most, hogy elköltöztünk és nincsenek ilyen érett emberek körülöttem (csak sörivó pecás férfiak), nem tudok kivel dumálni (akármiről (tényleg akármiről)), ezért a munkába menekülök* (annyira nem menekülés, csak nem tudok jobb szót ide).

Nem hinném, hogy baj van veled, a saját korom szellemiségével nem tudtam soha azonosulni, sőt a "menő" dolgokat se értettem soha, és a "sörpénzből" is olyan dolgot építettem, amit most referenciaként tudok felmutatni egy állásinterjún.

Mindenki elvontnak tart, és mára már nem is zavar, csak a minőségi beszélgetés (időtöltés), és az őszinte tisztelet, vélemény hiányzik az emberekből...

27F

Nekem rögtön feltűnt ez a sor "1996-os nő vagyok", nem lányként, hanem nőként teszel magadról :) Számomra már ebből a momentumból látszik, hogy egyértelműen érettebb vagy a korosztályodnál. Én is mindig jobban éreztem magam az idősebb generációval, de ez a mai napig így van, most vagyok 29, azzal a korosztállyal jövök ki igazán, akikkel te is. Bár az érettebb, fiatalabb generációval szintén :)

Nyugodj meg, nincs semmi gond veled.