Én úgy fogom fel, hogy egy hatalmas körforgás részei vagyunk, ami évmilliárdok vagy még hosszabb idők óta tart, és még nagyon sokáig tartani is fog, biztos nem velünk ér véget. És ennek a körforgásnak nem csak a mi létünk, hanem minden egyes élet az egész univerzumban része.
Ezen belül, hogy a mi konkrét létezésünknek mi a célja, nem tudom, és nem is gondolkodok rajta. Attól élet az élet, hogy mindenki úgy éli a sajátját ahogy akarja. Vagy így vagy úgy, de hozzátesz valamit a nagy egészhez.
Az a véleményem, hogy emberként csak annyit vagyunk képesek megismerni a létezésből és a világból, mint amennyit a legfejlettebb emlős.
Valószínűleg valamikor régen eljött egy pont a világtörténelemben , amikor az ember rájött, hogy a legvégső teremtő erőt, az Istent önerőből sosem ismerheti meg.
Ez a pont a kereszténység megszületése. Ettől a ponttól nagyon sok minden elkezdett megváltozni a világban.
Úgy gondolom, hogy Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. Ami cselekedet ennek ellentétén alapszik, az nem a teremtett világot szolgálja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!