Milyen jövőt jósoltok nekem? 18/F

Késő bánat ebgondolat...

Egy évismétlés még nem a világvége ilyen fiatalon :)

Egyetlen szóval? Bármilyet :)

Ugyanis akármilyen hihetetlen, ezekből az infókból nem lehet megmondani, milyen ember vagy, milyen életed lesz! Lehet, hogy lesznek kommentelők, akik azt írják, hogy túl laza vagy / érdektelen / semmirekellő stb., és semmire sem fogod vinni, vagy olyanok, akik szerint most vagy fiatal, de "majd benő a fejed lágya" stb.

Az igazság az, h nem ismerünk téged. A legvalószínűbb, amit meg lehet jósolni ennyiből, hogy igen, valszeg meghúznak, ill esetleg, ha nagyon ügyes vagy ill nagyon rendesek a tanárok, átlökdösnek kettesekkel.

De az, hogy utána mi lesz? Rajtad múlik, a személyiségeden, a lehetőségeiden, azon, hogy milyen utakkal próbálkozol, és főleg: bármilyen úttal is próbálkozol, tanulsz-e belőle :)

Ha tanácsolhatok vmit: próbálj olyasmivel foglalkozni, ami tényleg érdekel. Tökmindegy, mi az, sport, origami, vagy youtube-videók készítése, csak a fontos, h téged érdekeljen, és próbáld a lehető legjobban csinálni. Az érettségit le tudod tenni később is. Ha - pl anyagi okokból - kényszerből csinálsz vmit, pl elvállalsz vmi ellenszenves melót, akkor érdemes határidőt szabni magadnak. Pl: oké, egy évig csinálom, félreteszek vmennyi pénzt, de közben foglalkozom azzal is, amit szeretek, esetleg: eljárok tanfolyamra (azzal kapcsolatosra, amit szeretsz!), és egy év múlva eldöntöd, h tudsz-e arra menni, amit szeretsz, vagy elmész esti suliba letenni az érettségit, tudsz-e más melót keresni, ami jobban tetszik stb.

Nincs vége a lehetőségeidnek azzal, h nem lesz meg az érettségid. Akkor van vége, ha azt hiszed, h vége :)

Sajnálatos tévhit Magyarországon, hogy az életben csakis a jó iskolai érdemjegyek határozzák meg, mit érhetsz el, és akinek nincs legalább négyes átlaga, az rabszolgaként fog tengődni valamilyen alantas munkát végezve. És ezt sajnos rengetegen el is hiszik, és feladják az álmaikat azzal, hogy "á, meg se próbálhatom, hiszen nem voltam jó tanuló". Így lesz ebből önbeteljesítő jóslat.

Én pontosan ugyanebben a helyzetben voltam 18 évesen. Egy simlis gimnáziumba jártam, ahol a cél csak az volt, hogy az igazgató a rendszerváltás káoszában összeügyeskedjen magának pár milliót. (Rá is cseszett, mert mire összeharácsolta, rákos lett.) Az épület egy rom volt, a tanárok szó szerint nem jöttek be az órákra. Éppen csak átvergődtem az érettségin pár tárgyból. Fogalmam sem volt, mi lesz velem, anyámék felváltva ordibáltak, hogy kezdjek valamit az életemmel. Jó, de mit?

Azt kezdtem, ami mindig is érdekelt, és amit a szüleim mindig helytelenítettek. (Értsd: azért is ordibáltak.) Programozó lettem. Most az van a névjegyemre írva, hogy "software engineer", és óránként 30-50 USD között keresek. Nettó.

A nagy magyar tévhit, hogy mindennek szervezetten és felülről szabályozva kell történnie. Csakis az iskolában tanulhatsz, és csakis azt csinálhatod egész életedben, amit ott tanítottak. A másik tévhit, hogy a tanulásnak keservesnek és örömtelennek kell lennie. Ha nem vagy egy depressziós roncs 18 évesen, hanem meg merészeltél őrizni morzsákat a személyiségedből, akkor te egy javíthatatlan bűnöző vagy, egy társadalom szemete, akit sorsára kell hagynia a társadalomnak. És persze az emberek 99%-a kétségbeesetten kapar, nehogy ez bekövetkezzen. Nem veszik észre, hogy ezeket a feltételeket csak a legsunyibb stréberek képesek teljesíteni, mindenki mást az árokpartra löknek, hogy alázatosan könyörögjön a társadalom bocsánatáért.

Azonban vagyunk egy páran, akik erre nem vagyunk hajlandóak. Nagyrészt mi húztunk el Londonba meg mindenhová. Nyugaton nem érdekel senkit, hogy milyen iskolád van. Csak akkor, ha olyan munkát végzel, ami törvényileg szabályozva van, pl. orvos, építészmérnök, ilyesmi. De ahhoz, hogy pincér, szakács, akármi legyél, nem kellenek szigorúan ellenőrzött papírok, vizsgák. Mész és csinálod. Egy haverom öt éve ment ki, sült krumplin kívül mást soha életében nem készített. Ma főszakács egy menő skót szállodában. Most gondolhatod, hogy biztos elment valami szakácsiskolába, pedig nem. Pincérként kezdte, néha besegített a konyhán, aztán észrevették, hogy több esze van hozzá, mint Kumárnak meg Jamalnak, és bevették szakácsnak. Józan ész, ennyi. Kitanulta a szakmát. Nyugaton nincs ilyen marhaság, hogy szakmunkásképző iskola. Vannak tanfolyamok, de ha valaki felvesz és kitanít, mint régen az inasokat, akkor úgy leszel pl. lakatos vagy akármi. A szakmai bizonyítvány csak azért előny, mert ha kicsapod a munkafelvételnél, azzal bizonyítva, hogy téged nem kell sokat tanítani, valószínűleg előbbre sorolnak. Ennyi.

Én hogy lettem programozó? Kicsi koromtól lenyűgözött a számítástechnika, és abban a korban nőttem fel, amikor a csodálatos Commodore számítógépek megjelentek. Azon tanultam programozni, csak úgy magamtól. Nem is vettem észre, hogy miközben az állam és anyámék is üvöltve követelik, hogy az iskolai ostobaságokat magoljam, pl. költők születési éveit, megtanultam egy életképes szakmát csak úgy, magamtól. 12 évesen kezdtem az első pötyögésekkel. Még emlékszem az első működő programomra, hogy milyen büszke voltam magamra, és milyen szomorú, hogy nem oszthatom meg senkivel, mert csak az ordibálás menne ezért is.

Ma 41 éves vagyok, és senki nem ordibál velem. Mélységesen lenézem a magyarokat az ostoba országukért, a begyöpösödött, életképtelen gondolkodásukért, amiért azt hiszik, ők mindenkinél értékesebbek, mert belefeszülnek az életbe, rontják a saját sorsukat, kétségbeesetten igyekeznek megfelelni kiszámíthatatlan elvárásoknak és közben üvöltöznek, ordítanak, ütik-vágják a gyerekeiket és egymást, hogy ezzel is bizonyítsák, ők mennyire becsületesek és szabályosak. Idekint Kanadában 99%-ukat azonnal terápiára küldenék, ha nem azonnal diliházba vagy börtönbe.

Ne hagyd, hogy Magyarország lehúzzon. Józan paraszti ész és kis angoltudás bőven elég, hogy szétnézz az Interneten és megtaláld a számításod. Nem a Kádár-korszakban élünk, bármennyire is vissza akarja hozni az épp uralkodó generáció. Ha programozó akarsz lenni, abban tudok segíteni pár hasznos linkkel. Ha bármi más, akkor ott a Google. Csak felejtsd el Magyarországot, mert az a bolondok faluja a világtérképen.

Baràtom,tièd a jövő!

Hiszen politikus mèg lehet belőled,ugyanis èsz nem kell hozzà!

Sajnálatos tévhit Magyarországon, hogy az életben csakis a jó iskolai érdemjegyek határozzák meg, mit érhetsz el, és akinek nincs legalább négyes átlaga, az rabszolgaként fog tengődni valamilyen alantas munkát végezve. És ezt sajnos rengetegen el is hiszik, és feladják az álmaikat azzal, hogy "á, meg se próbálhatom, hiszen nem voltam jó tanuló". Így lesz ebből önbeteljesítő jóslat.

Én pontosan ugyanebben a helyzetben voltam 18 évesen. Egy simlis gimnáziumba jártam, ahol a cél csak az volt, hogy az igazgató a rendszerváltás káoszában összeügyeskedjen magának pár milliót. (Rá is cseszett, mert mire összeharácsolta, rákos lett.) Az épület egy rom volt, a tanárok szó szerint nem jöttek be az órákra. Éppen csak átvergődtem az érettségin pár tárgyból. Fogalmam sem volt, mi lesz velem, anyámék felváltva ordibáltak, hogy kezdjek valamit az életemmel. Jó, de mit?

Azt kezdtem, ami mindig is érdekelt, és amit a szüleim mindig helytelenítettek. (Értsd: azért is ordibáltak.) Programozó lettem. Most az van a névjegyemre írva, hogy "software engineer", és óránként 30-50 USD között keresek. Nettó.

A nagy magyar tévhit, hogy mindennek szervezetten és felülről szabályozva kell történnie. Csakis az iskolában tanulhatsz, és csakis azt csinálhatod egész életedben, amit ott tanítottak. A másik tévhit, hogy a tanulásnak keservesnek és örömtelennek kell lennie. Ha nem vagy egy depressziós roncs 18 évesen, hanem meg merészeltél őrizni morzsákat a személyiségedből, akkor te egy javíthatatlan bűnöző vagy, egy társadalom szemete, akit sorsára kell hagynia a társadalomnak. És persze az emberek 99%-a kétségbeesetten kapar, nehogy ez bekövetkezzen. Nem veszik észre, hogy ezeket a feltételeket csak a legsunyibb stréberek képesek teljesíteni, mindenki mást az árokpartra löknek, hogy alázatosan könyörögjön a társadalom bocsánatáért.

Azonban vagyunk egy páran, akik erre nem vagyunk hajlandóak. Nagyrészt mi húztunk el Londonba meg mindenhová. Nyugaton nem érdekel senkit, hogy milyen iskolád van. Csak akkor, ha olyan munkát végzel, ami törvényileg szabályozva van, pl. orvos, építészmérnök, ilyesmi. De ahhoz, hogy pincér, szakács, akármi legyél, nem kellenek szigorúan ellenőrzött papírok, vizsgák. Mész és csinálod. Egy haverom öt éve ment ki, sült krumplin kívül mást soha életében nem készített. Ma főszakács egy menő skót szállodában. Most gondolhatod, hogy biztos elment valami szakácsiskolába, pedig nem. Pincérként kezdte, néha besegített a konyhán, aztán észrevették, hogy több esze van hozzá, mint Kumárnak meg Jamalnak, és bevették szakácsnak. Józan ész, ennyi. Kitanulta a szakmát. Nyugaton nincs ilyen marhaság, hogy szakmunkásképző iskola. Vannak tanfolyamok, de ha valaki felvesz és kitanít, mint régen az inasokat, akkor úgy leszel pl. lakatos vagy akármi. A szakmai bizonyítvány csak azért előny, mert ha kicsapod a munkafelvételnél, azzal bizonyítva, hogy téged nem kell sokat tanítani, valószínűleg előbbre sorolnak. Ennyi.

Én hogy lettem programozó? Kicsi koromtól lenyűgözött a számítástechnika, és abban a korban nőttem fel, amikor a csodálatos Commodore számítógépek megjelentek. Azon tanultam programozni, csak úgy magamtól. Nem is vettem észre, hogy miközben az állam és anyámék is üvöltve követelik, hogy az iskolai ostobaságokat magoljam, pl. költők születési éveit, megtanultam egy életképes szakmát csak úgy, magamtól. 12 évesen kezdtem az első pötyögésekkel. Még emlékszem az első működő programomra, hogy milyen büszke voltam magamra, és milyen szomorú, hogy nem oszthatom meg senkivel, mert csak az ordibálás menne ezért is.

Ma 41 éves vagyok, és senki nem ordibál velem. Mélységesen lenézem a magyarokat az ostoba országukért, a begyöpösödött, életképtelen gondolkodásukért, amiért azt hiszik, ők mindenkinél értékesebbek, mert belefeszülnek az életbe, rontják a saját sorsukat, kétségbeesetten igyekeznek megfelelni kiszámíthatatlan elvárásoknak és közben üvöltöznek, ordítanak, ütik-vágják a gyerekeiket és egymást, hogy ezzel is bizonyítsák, ők mennyire becsületesek és szabályosak. Idekint Kanadában 99%-ukat azonnal terápiára küldenék, ha nem azonnal diliházba vagy börtönbe.

Ne hagyd, hogy Magyarország lehúzzon. Józan paraszti ész és kis angoltudás bőven elég, hogy szétnézz az Interneten és megtaláld a számításod. Nem a Kádár-korszakban élünk, bármennyire is vissza akarja hozni az épp uralkodó generáció. Ha programozó akarsz lenni, abban tudok segíteni pár hasznos linkkel. Ha bármi más, akkor ott a Google. Csak felejtsd el Magyarországot, mert az a bolondok faluja a világtérképen.