Mi lehet az oka, hogy ennyire gazdag a magyar kultúra a költőktől?

Tudományoskodó senkik tették "gazdaggá", akik abból éldegéltek, éldegélnek nem is akármilyen szinten, hogy irásba tudtak foglalni olyan, a világtörténelem menetét jelentősen befolyásoló körülményeket, mint hogy "Mire gondolt a költő?".

Az senkit nem érdekel utólag, hogy a költőt érdekelte-e, hogy mire gondolnak, gondoltak a körülötte élők, de ez egy nagyon jó témakör, mert tulajdonképpen könyvtárakat sikerült megtölteni értelemetlen dolgokkal, amelyeknek valakik "értelmet" adtak.

Erősen szubjektív a "gazdagság"!

Olyan dolgokkal lehet elvenni éveket emberek életéből - semmire sem használható "ismeretek" megszerzésével, - amelyet ott, az iskolában használ utoljára az ember csak azért, hogy ne kapjon kampót, - feleslegesen generált akadályokat leküzdve.

Mint a soknyelvű iskola!

Lehet, hogy kőműves szeretnél lenni, de csak akkor lehetsz kőműves, ha hat nyelven makogsz akadémiai szinten!

Jól jár az állam! Jól jár az iskola! Jól jár a tanár! Jól jár a tankönyvkiadó! Jól jár a tanuló segédeszközöket gyártó és forgalmazó cég! Jól jár a vízművek! Jól jár az elektromos művek! Jól jár a buta, semmitmomdó statisztikákat gyártó organizmus! Te meg sokadrangú senki maradsz a sor végén, akit senki nem kérdezett - és örülhet, hogy baromsággal töltött el x évet az életéből.

Három évet töltöttem el azzal, hogy angolt tanultam, - mert követelményként támasztották visszamenőlegesen az idegennyelv tudást.

Számtalan ilyen-olyan megpróbáltatást viseltem el a cél érdekében! - Újabb és újabb helyszínek... Több tanár! Új tanár, új szopások! Elképesztő mennyiségű idő, amit a szabadidődből voltál kénytelen beáldozni. Stressz. Számolatlan pénz, amit az új tanárokhoz való idomulás jegyében voltál kénytelen elkölteni. A vizsgákat övező körülmények.

S midezt azért, hogy elfelejthessek mindent tokkal-vonóval, - mert nincs mire használnom, ergo nem is használom a nyelvet, nem él a nyelv.

Kelletlenül kidobott idő és pénz volt számomra az egész!

Ki vagyok segítve manapság is azzal, hogy "megcsillan a nap sugara a jégkristályon", miközben letörik a középső lábam a hidegben...