Ti mi alapján ítélitek meg az embereket?

Sehogy. Semmilyen véleményalkotási kényszerem nincsen.

Szemlélődök és semmi egyéb.

El nem tudom képzelni, miért kéne bármit is gondolnom egy emberről, aki egy üzlet bejáratában áll, mert ott dolgozik. Pont csak annyit gondolok, hogy ott áll, mert ott dolgozik.

Szerintem ez egyrészt fantazmagória. Főleg férfiakra jellemző, hogy a fantáziájukat összetévesztik a valósággal, nőknél ez ritkább.

Másrészt valamiféle másokkal foglalkozási kényszer belső elégedetlenség miatt. Kényszeresen szüksége van arra, hogy magát másokhoz hasonlítgassa, hogy újra és újra meggyőzhesse magát, hogy ő jobb másoknál. Például.

Baromi idegesítőek az ilyen emberek, szerencsére jó rég nem volt részem ilyen beszélgetésben.:)

A viselked;se alapján. Persze a körülmények, aktuális állapot rengeteget tud számítani, így nekem rengeteg együtt töltött idő szokott kelleni, hogy rendes véleményt alkossak valakiről, már szellemileg, mert azért megérzéseim vannak. Kivéve extrém esetekben, hisz lehet úgy viselkedni, hogy azonnal tudom, hogy bunkó (hacsak nincs betépve, nem vesztett el a fogadást meg ilyenek).

Nem tudom leegyszerűsíteni a dolgokat, mint az emberek zöme, empatikus is vagyok, rengeteg dolgot tudok, amik befolyásolhatják az embert így vagy úgy... Úgyhogy ismeretlenekről nem képzelek mindenféle légből kapott dolgot.

De itt a gyk-n a családi rovatban? Valaki ír egy mondatot és máris egészen részletes véleményt alkotnak róla, azonnal tudni vélik, hogy mennyi pénze van, miért ment férjhez és egyáltalán. Miközben erről egy árva szó sem esett, utalás szintjén sem. Na ennek vagyok kb. az ellentéte, leszámítva a már említett megérzéseimet (bár azok inkább a közvetlenül velem kommunikáló embereknél jelennek meg, fura módon neten át is) s az emberismeretemet, ami miatt viszonylag kevés infóból is tudok következtetni erre-arra, de persze ez nagyon korlátozott. Szóval kellő infó mellett bennem is kialakul egy kép, ami szerintem jobbára igaz (tuti dolog kevés van az életben), de nyilván átkozottul hiányos, szinte töküres. Mások valamiért jobban szeretik a kitöltöttebb, totál hamis képet.

Mondhatom úgy is, hogy a sztereotipizálásra nehezen vagyok képes, pont hogy az ezzel szembemenő és különleges dolgok jutnak eszembe hamar...

Tizenéves korom óta figyelem az embereket, a testbeszédüket, a viselkedési mintáikat. Egyszer hatalmasat csalódtam az egész baráti körömben, azért kezdtem el. Nagyon sokat olvastam pszichilógiáról, testbeszédről, rendőrök megfigyelési módszereiről. Pár év alatt eljutottam oda, hogy pár perc alatt fel tudok mérni egy embert: kiféle, milyen jellem, honnan jött, merre tart. Az évek alatt ez csak finomodott. Most 41 éves vagyok. Többször halálra rémítettem vadidegeneket, nem értették, honnan tudok róluk dolgokat, honnan tudom, milyen volt a gyerekkoruk. Gyakran egészen speciális következtetéseket le lehet ugyanis vonni abból, amit valaki, nyíltan vagy önkéntelenül, elmond magáról.

Nemcsak arra jó ez, hogy felmérjem az illetőt, hanem gyakran segítséget is tudok nyújtani. Néha egyszerűen meg lehet magyarázni, miért él vagy érez úgy valaki, ahogy, és hogyan tudná megoldani a problémáját. Tavaly például egy chaten összeismerkedtem egy 15 éves kislánnyal. (Tessék a vihogást visszafojtani, nincs abban semmi, hogy két ember találkozik egy nyilvános chaten, pláne hogy ő Magyarországon van, én meg Kanadában.) Nagyon súlyos problémái voltak, állami nevelésben élt, rendszeresen vagdosta magát, néha drogozott is, és szörnyű dolgokon ment keresztül. Csomó pszichiáter "foglalkozott" már vele, de lóf***t nem tudtak megállapítani róla, csak mindenféle tablettákat akartak belediktálni. Egy órán belül meg tudtam neki mondani, igazából miért érez késztetést arra, hogy bántsa a testét, miért fél az emberektől, és hogyan tehetne ez ellen. Másfél évvel később megszabadult az összes problémájától, boldog kapcsolatban él egy normális sráccal, és messze elkerüli a mocskot. A dohányzásról nem tudtam lehozni, de hát valamiben neki is meg kell halnia egyszer.

A konkrét esetben biztosan a plázacicákra oly jellemző sznobizmus miatt nézték le.

Sok ember ilyen. De ezzel magát minősíti. Én abból indulok ki, ha valaki tisztességesen elvégzi a munkáját, akkor én azt az embert tisztelem. Akkor is, ha biztonsági őr, sőt, akkor is ha mondjuk kukás.