Hogyan tudom leküzdeni a megfeleléskényszeremet?

1-nek köszönöm.

2: Neked is köszönöm. Azt írtad túl általános a kérdés, akkor kicsit pontosítok, meg kifejtem bővebben. A családom részéről egyébként pont hogy semmi megértés nincs. Sőt, igazából nekik kéne megfelelnem. Alapból is igyekszem mndent jól csinálni, ha pedig valami nem sikerül, azt kijavítom. Legalábbis ha egyedül vagyok. Viszont ha bárki észreveszi, hogy valami nem olyan, mint lnnie kéne, akkor világvége van. Pl, nemrég sütöttem zacher-tortát, de nem volt itthon csoki, ezért kakaóporból és vajból cukorral és tejjel csináltam rá öntete, a mamám receptje alapján. Csakhogy elszámoltam a tejet és folyós lett. Mondom nem baj, félreteszek valamennyit későbbre, a többibe meg teszek még kakaót. De addigra már jön haza a család, oda a meglepetés, plusz jönnek a kritikák, hogy aki ennyi ideje süt, hogy ronthat el valamit, meg ennyi idősen hogy lehet elszámolni, azt hinné az ember, hogy aki felnőtt az már tudja az átváltásokat, de ezek szerint még mindig alsó tagozat szinten van a agyam, stb. Ez csak egy példa a sok közül, de érvényes más sütésre, főzésre, takarításra, szobarendezésre, bármire. Amíg valamit tökéletesen csinálok, meg megcsinálom amihez senki másnak nincs kedve, néha megköszönik, néha szeretnek, d ennyi. Viszont ha valami kicsit is eltér a megszokottól, vagy nem úgy szokták, vagy nem tetszik és beleköt, akkor meg a fentihez hasonló szituációk, amiket aztán jó esetben még hónapokig emlegetnek,rosz esetben szétkürtölik a rokonságnak, meg a barátaiknak. Ha fültanúa vagyok és mondom, hogy légy szíves ne terjeszd mindenkinek, ember vagyok, hibázhatok, te is szoktál, akkor meg szimplán leint, hogy hallgassak ár, ne reagáljam túl, ne fújjam fel. Tényleg túlreagálom? Nem tudok jobb lenni, nem tudok mindig tökéletes lenni, de elegem van már ezekből a szituációkból.