Van itt olyan, aki nehezen alkalmazkodik a változáshoz, nem tudja elengedni a dolgokat?

Jelen!

Hát, én mikor egyetemre mentem, 3. nap majdnem elbőgtem magam egyik órán, annyira hiányzott a régi sulim.

Pedig régen arra az Egyetemre akartam menni, aztán megszoktam, hogy más, de ez is jó.

És ez egy viszonylag kis dolog, szóval nem viselem túl jól a változást.

Valószínű mindenkire jellemző hogy valamennyire ragaszkodik a megszokotthoz.

Én úgy megszoktam gyerekkoromban a falu széli szomszédmentes házban az önellátó szabad életet, hogy a városi luxusban még a diplomás állást is finoman mondva kiröhögtem. Ezért vissza is költözök a szülői házba. Persze azt hozzáteszem hogy ha az új életem és új lakhelyem jobb lett volna akkor megszoktam volna percek alatt. Nézzük csak mit értek a jobb alatt: Például városon legyen jobb levegő mint a falu szélén a természetben volt a folyó közelsége miatti sok negatív ionnal, ami jó közérzetet biztosított. Tehát a járművek pufogjanak ki frissítő negatív ionokat és oxigént. :))

Vagy ha a fúrt kútból ingyen volt valódi tiszta ásványvíz, akkor városon az elfogyasztott víz ne csak ingyenes legyen hanem még fizessenek is érte. Vagy ha falun önellátóként max. napi 3 órát dolgoztam ami inkább nyaralásnak tűnt, akkor az új városi lakhelyemen mondjuk legyen elég havi 3 nap munka vagy évi 1 hét, a többi nap meg szabad.

Szándékosan fogalmaztam viccesen. A lényeg az hogy ha az új dolog nagyságrendekkel jobb, akkor fél percen belül megszokod. Még világutazótól is ezt hallottam. Például hogy az ausztrál tengerpart csodálatos élővilágánál az anyja főztét sem sírta vissza amíg ott volt a paradicsomban.

Ên ezèrt sírtam amikor megszülettem.

Fèltem a vàltozàstól,nem akartam a vilàgra jönni,mert nem tudtam mi vàr ràm.

Azóta tudom,hogy jogos volt a fèlelmem.

Nem jót itt èlni.

Nem kellett volna leszületnem ide.