Csak én lettem ilyen az utóbbi pár évben?
Eljutottam oda, hogy szinte mindent kizártam az életemből, ami bosszúságot, szomorúságot okozna. Az ismerőseim nagyrészét is ignoráltam, mégcsak köszönni se köszönök nekik ha találkozok velük.
Ami nem az életem szerves része azt kizártam magam körül, lesz**rom a legtöbb embert, alig nézek valakire is az utcán, és csak olyan dolgokkal foglalkozok ami örömet okoz. Nem tudom mennyire érthető... Egyszerűen egy burkot húztam magam köré és alig engedek át bárkit is belülre, és csak olyan emberekkel és dolgokkal érintkezek ami nekem jó és tetszik. Ahogy észrevettem a legtöbb ember is ilyen lett magam körül. Vagy csak én látom így most, hogy én ilyen vagyok ? Nem érdekelnek az olyan válaszok ami szerint ez nem jó amit csinálok. Ilyen válaszokra nem vagyok kíváncsi köszönöm.
Nem nézek tv-t se meg a sok ostoba celeb és politikus se érdekel. Stbstb
25/f
5
Nem nehéz. Egy idő után meg lehet tanulni elengedni a dolgokat és tojni rá magasról. Mondjuk nekem nem kellett tanulni automatikusan jött.
5-ös vagyok.
Értem. Lehet, hogy van, akinek ez egyszerűbben megy.
Egyébként helyes döntés volt, de nem lehet, hogy lelked mélyén mégis kíváncsi vagy? Mégis csak érdekel, hogy mit gondolnak mások, mert amúgy nem írtad volna ki ezt a kérdést. Szóval biztos, hogy jó neked ez a helyzet? Ha jó lenne, már annyira nem érdekelne a dolog, hogy ilyen kérdést sem írtál volna ki megerősítésre várva?
8
A kérdés csak arra vonatkozik, hogy helyesen látom-e, hogy nem csak én vagyok ilyen. Fikarcnyit se érdekel ha valaki ezt nem tartja helyesnek. Én életem,én döntéseim,én viselkedésem.
Én egy kissé úgy látom hogy kevesen követik ezt az életmódot hogy úgy élnek ahogy akarnak, vagyis ahogy kedvük tartja. Sokan a munkahely rabjai. Például azért mert a szomszéd új autót vett, ezért ők is gyűjtenek egyre. Vagy akár milliomosként sincs idejük élni. Például a testvérem több fővárosi lakást is kiad, ennek ellenére idegileg kikészült a munkában. Pedig az albérletből a minimálbér többszöröse bejön neki munka nélkül. Nekem eddig mindössze 3 millió Ft körül volt a legnagyobb összeg ami a bankszámlámon volt, ennek ellenére évtizedekig lecsináltam mindenféle munkahelyet. Helyette azt csináltam amit akartam, kerékpáron vagy motorral még Európa nagy részét is bejártam. Ha kedvem támadt akkor hobbiból feltaláltam két dolgot amiből az egyik tovább biztosította hogy szabad maradhassak. Ha valamelyik ismerősöm tán irigységből megkérdezte miért nem megyek be az Audiba dolgozni, az számomra olyan kérdésnek tűnt mint ha azt kérdezné hogy miért nem zárom magam ketrecbe egy kalodába ahol valaki etet mint egy állatot és soha többé nem élhetek emberként szabadon.
Viszont azt megfigyeltem hogy például nyugatabbra sokan élnek szabadon. Az őseikkel az évtizedek vagy évszázadok során kiépítettek olyan bevételi forrásokat amik munka és időráfordítás nélkül termelik a pénzt. Ez idehaza mint ha nem lenne divat. Pedig állítólag vannak extra gazdagok idehaza is. Vagy mégsem?
Sőt a nyugaton élő ismerőseimnél tapasztaltam azt hogy már a gyerekeiket is arra tanítják hogy a megélhetésük minél inkább olyan legyen ami mellett a legtöbb idejük marad élni és nem függenek senkitől. Tehát lehetőleg otthon megéljenek. Mert az élet rövid. Mi is a divat idehaza, mit tanítanak? Tanulj sokat, miközben elmegy a fiatalságod. Majd menj el dolgozni a nyugati normál bér töredékéért. Ha az kevés akkor tanulj még. Ha nem lesz piacképes az a végzettség akkor tanulj újra de mást. Stb. Aztán szegény ember már huszonévesen depressziós és alkoholista lesz mert nem látja értemét hogy miért él.
Én úgy gondolom a siker és boldogság egyik alapfeltétele hogy azt csinálja az ember amit akar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!