Ha valaki jómódú, gazdag azt miért lehet folyamatosan támadni, ócsárolni, ha pedig valaki szegény egy rossz szót sem lehet rá szólni?

Általában azok szoktak így támadni akik a saját anyagi helyzetükkel elégedetlenek...nyilván vannak olyan gazdagok akik "nem tisztességesen" szedték meg magukat, de én is utálom ezt az általánosítást.

Nekem apósomék jól működő családi vállalkozást csinálnak és a tágabb környezet csak annyit lát, hogy megtehetik, hogy mennek külföldre nyaralni, meg szép autó van, de az évek évtizedek alatt belefektetett munkát már nem veszik észre.

Rokonságom minket is megszólt a párommal mert (1 év gyűjtögetés és munka) után tudtunk venni egy használt-új autót. Ahogy válaszoltam a "mennyibe került" kérdésre rögtön jött a "könnyű nektek" bezzeg XY rokonotok milyen szegény. Na ilyenkor azért dühödök be mert nekünk sem az ölünkbe pottyantak ezek a dolgok, hanem dolgoztunk és spóroltunk ezért, és mert XY rokon azért szegény mert csak az egyik fél dolgozik, és ahelyett, hogy jól beosztanák azt a keveset cigire meg kólára mindig telik...csak ezt nyilván kimondani nem lehet.

Ugyanez van a "bizonyos társadalmi rétegeknél" Hónap elején tele vannak a boltok meg a gyorskajáldák, mert megjöttek a segélyek, minden gyerek kezében hamburger és kóla, két hét múlva aztán meg megy a sírás, hogy vajaskenyérre való sincs otthon sajnálni kéne őket...nem tudom nekem valahogy nem megy.

Általában az ilyen "gazdagok" törtető emberek, a háttérben képmutatás, nagyzási mánia, mindenkin való átgázolás a jellemző.

A "szegény" kisemberek nem mernek lépni, általában a túlzott becsületességre neveltettek, mindig azt sulykolták beléjük, hülye vagy, úgysem tudsz semmit megcsinálni.

Emberileg mindenképp a becsületesebb, visszahúzódóbb típusúak a pozitívabbak, kinek szimpatikus a magamutogató, öntelt, pökhendi ember, aki a vagyonával kérkedik?

Első voltam. Önsajnáltatásból nem lehet megélni. Tévedés, hogy akinek van valamije, az nem szenvedett meg érte. Mi a párommal 3 éve külön élünk, hogy legyen valamink és mostanra van is. De ebből csak mindenki annyit lát, hogy van új autónk, meg el mertünk menni egy koncertre. A csóró ismerősömnek meg jóhiszeműen adtam kölcsön pénzt, amit a mai napig nem bírt vissza szolgáltatni, mert azt hiszi nekünk az nem hiányzik. Mert őt kell sajnálni, mert agyatlanul a semmire hitelekbe megy bele és nem bírt számolni, hogy képes lesz -e vissza adni a pénzt amikor még elkérte. A lényeg az egészben, hogy szerintem azért nem adja vissza, mert azt hiszi, nekünk mindegy. Valószínűleg ha neki állnék siránkozni, hogy az állataimnak sem tudok enni adni, vagy már kikötötték a gázt, akkor biztos gyorsabban vissza adná. Nem vagyunk gazdagok, csak jobban élünk az átlagnál, de ennek megvan az ára. Akinek meg kevesebb van, igen is tehet róla, mert látom, hogy mi zajlik az ilyen családokban. Áldozatot nem vállalnak a jobb lét reményében, csak siránkozni tudnak.

Nekem van jó pár ismerősöm akik valóban gazdagok, de egyáltalán nem pökhendiek, és nem csodálkozom azon, hogy távolt tartják magukat a kihasználós önsajnáltatós emberektől. Rengetegszer volt már, hogy taxisofőrnek néztek, mert nekik épp nincs kocsijuk, vagy elromlott, vagy kölcsön kértek dolgokat, amit sosem kaptam vissza. Miért nem? Mert szerintük nekem a fáról hullik. Csak annyit mondhatok, mi is megszenvedtünk érte.