Miért a károsultra hárítja a felelősséget sok ember, amikor ellopnak tőle valamit?

Mert afféle trendi divat lett a megmondóemberkedés.

A Csernus hozta be ezt a trendet tizen x éve a Bevállalja? című riportműsorával, ahol kiszolgáltatott, tanácstalan embereket oltott és alázott szénné, ha valamiben bizonytalanok mertek lenni, mindenkire rátolta a felelősséget mindenért, ami vele történik.

Kb olyan szinten, hogyha a fejedre esik egy cserép és meghalsz, akkor is te vagy a hülye mert arra mentél, vagy ha elütnek a zebrán, vagy kirabolnak, vagy beléd megy hátulról egy másik autós, akkor is.

A valóság árnyaltabb. Az ún bizalmi elv azt mondja a kreszben, hogy úgy közlekedj, hogy azt feltételezed, hogy mindenki betartja a szabályt.

Az életben a bizalmi elv annyit tesz, hogy nem vagy paranoiás, nem gyanakszol 0-24-ben mindig mindenkire. Élsz szabadon, bizalommal, maximum beszerzel egy rossz tapasztalatot és tanulsz belőle.

De ha meglopnak és ezért valaki rádtolja a felelősséget az igencsak életszerűtlen. Nem lehet úgy járni minden nap, hogy ki fognak rabolni, nem lehet úgy eljönni otthonról, hogy be fognak törni és nem lehet úgy üzletelni, hogy biztos át akarnak ejetni stb stb.

Szóval a megmondóemberek fotelből, anonim fórumon nagy szájkaratésok, de kb ennyit is ér a véleményük.

Vannak dolgok, amikre nem árt odafigyelni, és ettől még nem vagy paranoiás.

1. Bezárod a lakásodat, amikor elmész otthonról.

2. Az autóban semmi értékesnek látszót nem hagysz látható helyen, ha ott hagyod a kocsit akár csak egy bevásárlásra a parkolóban.

3. Nem lobogtatsz nagy címletű készpénzt nem biztonságos aluljárókban.

stb.

Bő 10 éve utazom egyedül nőként és soha semmi értékeset nem loptak el tőlem (egy értéktelen kendőm eltűnt, amikor egy rokonomhoz repültem külföldre, és amivel a csomagomat jelöltem meg, de az semmi, nem biztos, hogy lopás történt, az is lehet, hogy csak felakadt valamin). Egyik utazásom során éjszakai vonattal jöttem haza Olaszországból, fülkés kocsiban, ketten voltunk a fülkében egy szakaszon, a fülketársam elől hagyta a telefonját, mire felébredtünk, már nem volt meg. Nálam értékesebb dolgok is voltak, mégsem tűnt el semmim, mert úgy pakoltam mindent.

Nyilván nem minden lopási eset ilyen, de az óvatlanság megkönnyíti a szarkák dolgát. Én nem szeretek nekik nyitott lehetőségeket hagyni.

A piros lámpán sem mész át a legnagyobb forgalomban "minek parázzunk" alapon, mert tudjuk, hogy nagy eséllyel üthetnek el ilyenkor...

Ezt én is utálom. Nem azt mondom, hogy nem kell elővigyázatosnak és figyelmesnek lenni, mert értelemszerűen nem lehet csupán abban bízni, hogy "ha én nem csinálnék ilyet, akkor más sem" és az embernek ügyelnie kell rá, hogy ne hagyjon semmilyen értéket szem előtt, szabadon, ha meg van rá az esély, hogy valaki lenyúlhatja. Ugyanakkor bizonyos esetekben már én is túlzásnak érzem ezt és felháborítónak tartom, hogy rögtön az embernek ugranak, miközben nem ő volt az, aki bűncselekményt követett el és azon is ki vagyok akadva, hogy ma már ennyire nem lehet megbízni az emberekben és nem tisztelik az ember tulajdonát.

Konkrét példát is tudok mondani: Négyen együtt utaztunk egy autóban, óráról mentem így minden cuccom nálam volt (értsd: táska és abban könyvek, iratok, pénztárca, telefon, kulcs stb.). A táskámat betettem magam mellé az ülésre, ugyanúgy mint a többiek, akik szintén magukkal hozták a cuccukat. Mikor hazaértem észrevettem, hogy nincsen meg a telefonom... A táskám végig ott volt, hozzá sem nyúltam, szóval nem hagyhattam el sehol és rajtunk kívül nem volt ott senki, szóval más ötletem nem volt csak az, hogy valaki ellopta a három ember közül. Bementem a rendőrségre, hogy feljelentést tegyek. A beszélgetés rögtön azzal kezdődött, majd a kihallgatás során is sokáig ezt taglalták, hogy ők ezzel nem hajlandóak foglalkozni, mert ilyen nem létezik és biztosan csak én voltam a béna és elhagytam valahol.... Majd miután számukra is bebizonyosodott a dolog, mármint, hogy valószínűleg lopás történt, még akkor is olyan megjegyzéseket tettek, hogy "miért nem vigyáztál rá jobban?", "így jártál, talán jobban oda kellett volna rá figyelni", "minek neked telefon, ha nem tudsz rá vigyázni?", "minek vitted magaddal" stb...természetesen én voltam a hibás. Ezen fel is idegesítettem magam és egyszerűen nem is értem. Vissza is kérdeztem, hogy "mégis mit kellett volna csinálnom, magamhoz láncolnom vagy mi?", valamint elmondtam, hogy szerintem inkább az lenne a normális, ha az ember nyugodtan magával vihetné a cuccait, anélkül, hogy attól kellene félnie, hogy valaki ellopja. Mikor megkerült a tettes, még akkor is voltak olyanok, akik megjegyezték, hogy "szegényt milyen kellemetlen helyzetbe hoztad, most ide kell járnia a rendőrségre", "szegénynek ez biztos csak egy kis botlás volt és amúgy biztosan nem ilyen"...én meg csak pislogtam, jó, hogy nem én érzem magam rosszul emiatt.

"Nem, nem mész át és nem azért mert parázol vagy sem, hanem mert törvénybe van foglalva, hogy nem lehet." - Pontosabban KRESZ szabályba van foglalva, viszont van olyan helyzet, amikor én sem tartom be, és nagyon sokan még forgalmas úton is lusták elmenni a zebráig, aluljáróig, zöld lámpáig, láttam már így olyat, hogy valakit elütnek. Amikor meg én nem tartom ezt a szabályt, pl. a lakótelepünk egyik lámpája, csináltak egy járdaszigetet, ahova szintén telepítettek gyalogos lámpát, de az út két oldalán lévő és a járdasziget lámpája nem szinkronban vált, hülyén állították be, így van, hogy nagyon sokat kellene várni (pár méter miatt, ami pár lépés), ha nincs forgalom, nem várom meg, hogy váltson a lámpa. De aki mondjuk a Westend mellett a soksávos úton próbál átkelni, nem zebrán, nem aluljárón, hanem az autók között, ott nagyobb a kockázat a balesetre.

Tehát úgy gondolom, hogy nem árt mérlegelni, hogy mi éri meg neked. Lopásveszélynél is. Nem számíthatunk mások jóindulatára, mert nem mindenki jóindulatúan áll hozzá másokhoz. A fokozott kockázatú helyeken elővigyázatosabbnak kell lenni, aki ezt nem teszi meg, az tényleg magára vessen, ha baj lesz.

Ha minden elővigyázatosságod ellenére mégis baj történik, az már nem a te hibád, de ha úgy történik baj, hogy nem tettél meg mindent, hogy elkerüld, akkor te is hibás vagy, mert lehet, hogy elkerülhetted volna. Pl. mikor megvettem a lakásomat, első dolgom volt bejárati ajtót cserélni.

#3 alapból szeretem Csernus módszerét de ő ezt drogosokhoz fejlesztette ki, rajtuk működik de a médiaszenzáció miatt olyanok is mentek akiknek semmi keresnivalójuk ott.

Mindig lehet belekötni a lopásba hogy "nem védted eléggé", anyának egy panel zárt tárolójából, ahova elvileg csak 10 lakásnak van kulcsa, vitték el a biciklijét, valami okos biztos megmondaná hogy hát le kell zárni (érted, a falnak támasztva, ha ráteszel egy zárat majd nem tudják felemelni mert ha a csőhöz rakod akkor meg a szomszéd sír).

Persze, lehet nem figyelt valaki, ettől akkor oké lopkodni? Akkor én most végigmehetek a falun és ahol nincs bezárva a kertkapu vagy alacsony a kerítés az feljogosít hogy kipakoljam a hátsókertet? Naugye hogy nem.

Ezek ilyen megmondó huszárok, relevánsak akarnak lenni, hozzá akarnak szólni de segíteni nem tud, a tolvajt megtalálni nem tud, hát ezaz, majd ő lesz a nagy megmondóember mert valamit mondani KELL hogy okosnak tűnjön hát hibáztassuk a károsultat, az könnyű.

Másik kedvencem a "minek a gyereknek drága telefon" és akkor máris teljesen oké hogy ellopták, az mindegy hogy a 40 ezrest is elvitte volna a tolvaj, a szülő hülye hogy drága telót vett ha jó a tégla is. Ennyi erővel most megyek és beleállítok egy csákányt a szomszéd BMW-jébe hiszen minek vett drága kocsit, apa 15 éves Astrája is tudja azt amire ő használja.