Dadogóktól kérdezem, volt valami olyan dolog, ami sokat segített nektek a dadogás leküzdésében? Vagy legalábbis enyhített rajta? Bármilyen segítséget, észrevételt szívesen veszek! Köszönöm előre is! 18F

Amikor belekezdtem a dadogásba, akkor elhallgattam pár pillanatra, végiggondoltam mit szeretnék mondani és vagy átfogalmaztam és/vagy szótagolva kezdtem az elején (néha picit összeütve a kezeimet ritmusra és csak erre figyeltem).

Soha senki nem tette ezt még szóvá. Persze észreveszik, de max egy meglepett pillantást kaptam eddig.

30 éves vagyok és 16 éve dadogok, de az utóbbi 4-5 évben már alig-alig.

Két dolog segített nagyon sokat:

1.) Elfogadtam magamat teljes egészben. Vannak erősségeim (empátia, intelligencia, szorgalom) és gyengeségeim (dadogás, türelmetlenség), ez együtt vagyok én.

2.) Azokkal sokkal jobban megy a beszéd, akikkel már beszéltem a dadogásomról. Ha már tudják, hogy dadogok, és ennek ellenére is a barátaim/kollégáim, azokkal már szinte alig-alig dadogok.

Egyébként sokszor van előnye is, viccen kívül. :) Mivel dadogok, így könnyen felismerhető vagyok, és a kedvenc kávézómban, pékségemnél, fagyisomnál stb., mikor megyek már dadognom sem kell, egyből kérdezik, hogy a szokásosat? :)

Nekem a legnagyobb gondot a helyes légzés okozza beszéd közben, általában mielőtt belekezdek a mondanivalómba veszek egy nagy levegőt, de nagyjából az első szónál ki is fújom, így azt veszem észre, hogy nincs levegőm és be kell fejezni amit elkezdtem, de nem vehetek még egy levegőt, mert az mégjobban megakasztaná a mondandóm és ilyenkor kezdek el dadogni, ami miatt nem fogom tudni befejezni a mondatot, mégiscsak félbe kell szakítanom, és kell mégegy levegőt vennem, és ez alkalommal figyelnem kell, hogy normális tempóban fújjam ki.

Általában akkor ragadok be a legjobban, ha túl ideges vagyok pl. buszon jegyvételnél, ügyintézésnél, boltban és hasonlók. Szóval mikor nagyon beradagok és már harmadszor is előlről kell kezdenem a mondatom, akkor megállok egy pillanatra, ki és belégzek, veszek egy normális méretű levegőt, nem túl nagyot, mert akkor megint csak befeszülök, mindeközben végiggondolom, hogy a mondatomban mi lehet majd nagyon problémás szó, és megpróbálom kicserélni, vagy teljesen átfogalmazni, máshogy kezdeni a mondatot.

Én nem dadogok állandóan, csak ha izgulok, félek, felfokozott hangulatban vagyok, túl boldog vagyok. Vagy esetleg felkészülök arra, hogy lehet, hogy dadogni fogok, nos ezt nem szabad, ekkor biztos, hogy nem fogok végigjutni már az első szón sem.

Egy ismerősöm akinek a dadogás tényleg a mindennapja része volt, és nem kellett számára semmilyen inger, hogy kiváltsa. Neki az ének segített nagyon. Nagyon durván dadogott a lány, de mikor énekelnie kellett, megszűnt a dadogása. Ezért a beszélgetések során is megpróbált ritmusosan beszélni, kicsit énekelve, tinédzser korában nagyon ügyesen beszélt már e módszer nélkül is.

20F