Csak én érzek megkönnyebbülést, amikor felnőtt fejjel olvasom, hogy most kezdődik az érettségi időszak, de én már túl vagyok rajta?

Szerintem ha valaki most 18-19 éves, és érettségizik, annak jó, mert előtte az élet. Bár nem éltem meg stresszes időszakként az érettségit, és már tudom, hogy tényleg nem nehéz annyira, mint a tanárok előadják, szívesen lennék újra 19, hogy ne hagyjak annyi évet kárba veszni az egyetem előtt. Sok évet keringtem, mire rájöttem, mivel foglalkoznék szívesen.

Az érettséginek annyi a titka, hogy időben kezded el kidolgozni az előre megadott tételeket, és átlátható vázlatokat írsz. Az írásbelire az emlékeket kell vinni, de az atlaszokból lehet puskázni, a szóbelire meg felkészülsz az érettségi szünet alatt. Persze más az, ha valaki olyan szakot néz ki, ahova elmebeteg mód sok pont kell az államihoz, mert akkor ott kb. ki kell centizni a pontokat, szóval ilyen esetben megértem a pánikot, máskülönben viszont felesleges, de ezt úgyis csak az tudja, aki már túl van rajta.

Én annyira nem izgultam, mivel eléggé felkészültem, tudtam, hogy úgyis átfogok menni minden tárgyból, nem létezik, hogy egy érettségin elhasaljak, miközben tanultam. De ezt úgy, hogy 3 évig én sem foglalkoztam a tananyaggal, voltak órák amiket egész középsuli alatt végigpuskáztam. Aztán utolsó évben átolvastam a tankönyveket meg kidolgoztam a szóbeli tételeket. Egyedül a matek volt olyan, amivel 4 évig szorgalmasan foglalkoztam, külön tanárhoz jártam heti egyszer.

Én úgy ültem be érettségire, hogy legyek már túl ezen a sz.ron és mehessek végre egyetemre.

Szerintem ez sulifüggő. Én inkább csinálnám minden hónapban az érettségit, mint a szorgalmit és vizsgaidőszakot egyetemen.

Érettségire konkrétan semmi extrát nem tanultam. Amit érettségin kérnek, azt jó eséllyel már kétszer megtanult az elmúlt évek alatt az ember. A verselemzésre bárki képes, aki ismeri a saját nyelvét és egy minimálisan tud gondolkodni. A fogalmazás szintén ennyiből áll. Matekból aki átakart menni, arra az évek alatt ragadt elég dolog a ketteshez. Törinél ott volt az atlasz. Nyelvből sem húzós a középszintű. A választott tárgy meg úgyis az, ami érdekli az embert.

Műszakis egyetemre járok. Be kell járnom feleslegesen az órákra, ahol unottan a tanár 90 percig beszél. Ennyi ideig kevés ember képes egyhuzamban figyelni. Az órarend sokszor szétesett, egy csomó lyukas lazán összejöhet a megtelt helyek miatt. A tanáraim egy része még azzal sincs képben, amit tanít és teljesen letojja. Ha egy tanár megakar buktatni, akkor megbuktat, függetlenül a tényleges tudásomhoz. A minimumhoz több % kell, mint érettségin. A sima tananyagon kívül van egy csomó házi. A tananyag nagy része itt is teljesen felesleges a tényleges szakmámhoz. És itt fizetni kell, ha valami nem jön össze, középsuliban nem.

Ha valamiben igazad van, akkor az az, hogy érettségin valóban csak egy lehetőség van, nem lehet javítani; illetve hogy az érettségijegynek azért valamivel nagyobb a súlya a továbbtanulás szempontjából, mint egy átlagos vizsgának az egyetemen, aminél nem feltétlenül tragédia az sem, ha rosszabbul sikerül, amíg legalább görbül.

De ettől függetlenül a kérdéssel alapvetően nem értek egyet. Bennem nincs ilyen rossz érzés az érettségivel kapcsolatosan. Az egyetemi vizsgák közül számtalan sokat fel tudnék sorolni, amelyek nehezebbek voltak az érettséginél. Meg emlékezetesebbek is: már 32 éves vagyok, de például az első féléves vizsgák közül is többről tudnék nosztalgiázni hirtelen, míg az érettségire nem emlékszem szinte egyáltalán, hogyan zajlott, mit húztam, ilyesmi. Az egyetemi vizsgák fizikailag is fárasztóbbak voltak jóval, mivel előttük többet tanultam, éjszakákba nyúlóan is, így a vizsga napján kialvatlan voltam sokszor. Éppen ezért a nyári forróságot meg a kötelező öltönyt is nehezebben viseltem. Stb.