Feltűnési viszketegség vagy pusztán gonoszság?

Van egy volt "barátnőm", aki kihasznált, én voltam a támasza, a lelki szemeteskukája. Most pedig ellenem fordult, már nem vagyok jó neki. Folyton manipulálni akar, hogy "egoista vagyok és dagadt, engem senki sem szeret, senkinek sem kellek" stb. De tudom, hogy amit mond nem igaz, mert engem szeretnek és kellek másoknak (ezt egyáltalán ne beképzeltségnek higgyétek, nem az) és végre elfogadtam magam és másokat is, ezért azt mondja, hogy egoista vagyok. A lényeg, hogy én ott voltam neki, amikor szüksége volt rám, most pedig ez. (a szülei elváltak és utálja az apját) Szerintetek feltűnési viszketegsége van, hogy végre valaki foglalkozzon vele, vagy szimplán gonosz? Mert az biztos, hogy nem normális.