Ismertek olyan embert, akinek problemaja van a penz elkoltesevel?

Én régen ilyen voltam. Igaz mi mindig szegények is voltunk, de még ahhoz képest a sajnáltam a pénzt.

Már általános iskolában eltettem minden forintot. Ha kaptam mondjuk osztálykirándulásra, utazásra akkor azt is megspóroltam. Soha nem ettem mekiben, nem is értettem, hogy lehet olyan drágán enni, mikor feleannyiba sem kerül pár szendvics. Nem jártam bulizni, nem is szerettem. Meg úgy semmire nem költöttem.

Egyetem alatt is sokszor ez volt. Amin lehetett spóroltam. Ha nagyobb kiadásom volt akkor utána hetekig, hónapokig rossz érzéssel töltött el mennyi pénzt kellett kiadjak.

Most relatív jó fizetésem van, így megtehetem, hogy "szórom". Persze nem két kézzel, de eljárok rendezvényekre, megveszek apróságokat, vagy nagyobb dolgokat. Igaz utána mindig azon agyalok megérte-e. Minek vettem drága telefont, megérte-e a drága bicikli.

Leginkább egyetemen változott meg a gondolkodásmódom. Mivel ott sajnos sok dolog a lehúzásról szól. Amikor azt láttam, hogy az egész évben gyűjtögetett pénzem elmegy a semmire, akkor változott valamennyit a gondolkodásmódom, hogy minek garasoskodjak meg vonjam meg magamtól az élményeket ha amúgy sem kapok a pénzemért semmit.

Nem pont ez a kategória, de hasonló keresztanyám. 55 éves, jól keres és semmire nem költ a szükségesen kívül. Pl. mondta, hogy nyáron, mikor nem dolgozik (tanítónő), nem vesz bérletet, mert nem éri meg, és inkább lesétálja azt a 10 km-t a szupermarketig meg aztán vissza a több kilós szatyrokkal, de nem ad ki 300 Ft-ot egy nyavalyás buszjegyre.

Nemrég újságolta nekem, hogy vett egy új ágytakarót. A régit 20 évig használta és azért lett kénytelen lecserélni, mert konkrétan lefoszlott az ágyról.

Takarításnál az 50 éves, rozsdás, foghíjas cipőkefét nem tudtam kiimádkozni a kezéből, eltette magának, mondván: jó az még.

És ezzel az a baj, hogy rám is rám akarja erőltetni ezt a mentalitást és kioktat, amiért én pl inkább veszek egy új cipőkefét 200 Ft-ért, és nem akarom az 50 éves rozsdásat használni.

Nálam régebben volt probléma.

Általános iskolába minden aprót megtartottam. Ha 10 forint, akkor 10 forint.

Középiskolában kb 2 osztályig csináltam azt, hogy inkább éhen haltam egész nap, csak nehogy el kelljen költeni mondjuk 200 forintot.

Mondjuk azóta is csak a legszükségesebb dolgokat veszem meg, a többit félreteszem. Semmi különösebbet nem akarok venni rajta, de sajnálom elkölteni.

Családban nem volt probléma a pénz. Az erős középosztályhoz tartoztunk/tartozunk.