Borderline-os emberrel tapasztalatok? Akár magatokról?

Akkor félreértettük egymást. Nem arra értettem, hogy így gondolkodik, hogy összefüggéstelenül, összevissza ugrálnak a gondolatai, hanem például az ehhez hasonlókra:

"hozzám ne legyen jó senki mert megölöm

leölöm

legyilkolom"

"a Gyömrői dögöljön meg

Edit

edit

az munka amit ő csinál

becsinált csirke

k...a tyúk"

Ugye, Gyömrőibe szerelmes(?) volt. Szóval ne legyen jó senki hozzá, mert megöli, dögöljön meg a szerelme... Ezek a gondolatok eléggé jellemzőek egy borderline-osra (még ha nem is mindegyikre).

Valóban elbeszéltünk egymás mellett.

"hozzám ne legyen jó senki mert megölöm

leölöm

legyilkolom"

Hát ezt nem tudom, szerintem ez ennyire direkten "nem border dolog". A border vágyik a kötődés és a szeretet után, csak amikor megtapasztalja, akkor jön az, hogy ez olyan emlékeket idéz fel nála, amik miatt azt mondja, hogy "nekem ez mégsem kell, mert úgyis el fog hagyni, és akkor az rossz lesz". Nem elutasítja a szeretetet, hanem fél tőle (érdekes módon ugyanakkor nagyon tud szeretni, túlzottan kötődve és magát teljesen semmivé alázva).

"a Gyömrői dögöljön meg

Edit

edit

az munka amit ő csinál

becsinált csirke

k...a tyúk"

Itt az első három-négy sor simán lehet border dolog (bár szerintem hiányzik a háttere a dolognak, de például egy elutasítás - vagy vélt elutasítás - után ez egy jellemző gondolat lehet), a csirkés-tyúkos meg egy egyszerű asszociációs ugrás.

Mondjuk ez is borderesnek tűnik:

"a hülye – azt mondja szeretem is, gyülölöm is, holott már a szeretetben magában benne foglaltatik az ambivalencia, hogy hogyan azt nem tudom, de talán rá lehet jönni a gyülöletből

a gyülölet megforditott szeretet, tehát szintén ambivalens

a gyülöletben az ambivalenciát a megsemmisitésre irányuló vágy s az ezt visszatartó tehetetlenségi érzés jellemzik

tehát a szeretet ambivalenciáját a megsemmisülésre irányuló vágy s az ezt feloldó aktivitás jellemzi"

Amúgy a Szabad-ötletek jegyzéke (eddig nem is figyeltem, hogy kötőjellel írják) az elején tényleg nagyon kaotikus, olyan érzésem van vele kapcsolatban, mint amikor egy rég nem használt gépet elindítanak, az eleinte csikorog és akadozik, aztán ahogy a dermedt olaj felmelegszik és átkeni a mozgó alkatrészeket, egyenletessé válik a működése, és végül szépen duruzsol. Szóval eleinte egymásra hányt szavak, aztán kezdenek megjelenni konkrét gondolatok is, és a végére egy sokkal jobban követhető írás kerekedik ki belőle.

"A border vágyik a kötődés és a szeretet után"

József Attila is vágyott rá, de pont az, hogy egyszer vágyik rá, egyszer meg így áll hozzá, az szerintem border (szélsőséges hangulatváltozások).

Igen, amit idéztél, az is olyasmi.

De nem is az a lényeg, hogy idézeteket emeljünk ki, én inkább az összkép miatt mondom tipikus borderline-nak. Az, hogy az egyik pillanatban még szeretetre vágyik, a másikban ölni tudna (szélsőséges hangulatingadozások), alacsony önértékelés, az emberekhez (és főleg a neki fontos emberekhez) való hozzáállása.

"az egyik pillanatban még szeretetre vágyik, a másikban ölni tudna"

Szerintem ez nem ilyen egyszerű. A hangulatváltást mindig kiváltja valami, még akkor is, ha a külső szemlélő szerint nincs semmi oka. Tehát ez nem "hormonális vagy szervi" probléma, nem valamilyen zavar a szervezet működésében, hanem a gondolkodás logikájának a zavara. Szélsőséges esetben egy felmerülő gondolat is kiválthatja ezt a váltást (mondjuk egyszerűen felmerül az illetőben az, hogy mi van, ha ezzel azt akarta mondani, hogy...).

Azért az "ölni tudna"-dologgal is vigyáznék, mert aki nem ismeri a border gondolkodást, az ebből arra következtet, hogy minden border egy potenciális gyilkos. Valóban impulzív, és adott esetben egyszerűen nem nézi a következményeket, tehát "hirtelen felindulásból" elkövethet ilyesmit, de szerintem ez nem jellemző, sokkal inkább ön-, mint közveszélyes (illetve a környezetében lévő tárgyakra).

A fenyegetése annak a tehetetlen haragnak a következménye, amit a helyes megküzdési technika hiánya miatt érez (elvileg a terápiában ezt a technikát gyakoroltatják be a pácienssel). Egyszerűen nem ismeri a feloldás módjait, nem tudja a felgyülemlett feszültséget levezetni/átformálni hasznos módon. De persze, főleg erős stresszhelyzetben tényleg kontroll nélkül kirobbanhat a border.

Érdemes ezt a videót megnézni:

[link]

Nem értek ugyan mindenben egyet Sacha Slone-nal, de szerintem jól érzékelteti, hogy hogyan lehet egy bordert a végső határig taszítani, amikor tényleg lila köd van és kirobban a dühe.

Mindamellett sajnos az is igaz, hogy a border lehet agresszív és erőszakos, és főleg verbálisan vagy/és lelkileg (bár az is megér egy diskurzust, hogy vajon szándékosan bánt másokat így, vagy "mellékhatása" a viselkedésének).

Nálunk annyira nem jellemző, de szokás őket 2 vagy 4 csoportba osztani, például "klasszikus" és "csendes" BPD-be; az első az a fajta, aki azért manipulál, hogy nehogy elhagyják, hazudozik, játszmázik, befolyásol másokat mindenféle rejtett módokon, ha nem ér el eredményt, akkor látványosan drámázik és jeleneteket rendez, öngyilkossággal fenyegetőzik, aztán egyszerűen lenyugszik és ott próbálja meg folytatni, ahol a dráma előtt abbahagyta. A második típus az egészet magára fordítja vissza, gyakran szándékosan kiváltja a másikból az utálatot és az eltaszítást, vagy saját maga szakít, mielőtt "komolyra fordulnának a dolgok", gyakori az önsértés (amit sikeresen titkol), kevésbé drámázik, inkább egyszerűen "eltűnik szem elől", amíg a vihar dúl.

Na, megint agymegyek.

"A hangulatváltást mindig kiváltja valami, még akkor is, ha a külső szemlélő szerint nincs semmi oka."

Ez így van, viszont egy borderesnél ezt sokkal könnyebb kiváltani, sokkal több dolog kiváltja és gyakrabban előfordul, mint egy nem borderesnél.

És nem potenciális gyilkos, mert az erkölcs létezik számára (a pszichopatával ellentétben), de abban szerintem megegyezhetünk, hogy nagyobb valószínűséggel vannak gyilkos gondolatai, mint egy nem borderesnek.

Fú, basszus, ezeket a csoportokat nem ismertem, de így, hogy leírtad, egy ismerősöm elég gyanús, hogy a második típusba tartozik.

"Ez így van, viszont egy borderesnél ezt sokkal könnyebb kiváltani, sokkal több dolog kiváltja és gyakrabban előfordul, mint egy nem borderesnél. "

Igen, ezért is emlegetik "hisztis p.cs." jelzővel a hasonló embereket. Olyan, mintha az érzelmi receptorain nem lenne védőréteg, ezért a legkisebb inger is túlzott reakciót vált ki.

Amúgy sokan azt mondják, hogy a B klaszterbe tartozó személyiségzavarok közül a border az, amelyik "emberibb", mert az antiszoc és a nárcisztikus a másik embert tárgyként, vagy saját maga részeként kezeli, ezzel szemben a border teljesen tisztában van azzal, hogy a másik ember külön individuum, és ezt a határt nem is lépi át. Nyilván a túlfűtött érzelmek miatt hajlamosabb a "gyilkos gondolatokra", viszont mivel általában is jellemző rájuk a fellángolás és kihúnyás gyors váltakozása, ezért általában ez "nem komoly dolog". Én jobban paráznék egy nárcitól vagy egy antiszociálistól (ha már B klaszter), mert azok abszolút hideg fejjel, erőfeszítéssel és idővel nem spórolva, pontról pontra tervezve csinálják ki a másikat. A border erre nem képes, vagy visszakézből, vagy sehogy.

Szerintem egy bordert nagyon nehéz kiszúrni, mert képlékeny a határ a simán hazug-túlérzékeny-alakoskodó-játszmázó-hirtelen haragú ember és a border közt. A csendes border meg pláne nehezen érhető tetten, mert a viharait nagyrészt saját magában éli meg, talán olyasmi lehet leginkább gyanús, hogy vagy nem enged magához közel senkit, mert valahogy az utolsó pillanatban eltűnik, mint szürke szamár a ködben, vagy egy-egy kapcsolata szinte pillanatok alatt fellángol, aztán gyorsan ki is ég.

Ez a videó jól elmagyarázza a klasszikus-csendes különbséget (magyar felirat is van):

[link]

Persze, egy pszichopata nagyon más, mint egy borderes.

Erről a csendes borderről viszont még nem hallottam, hogy van ilyen, de érdekes.

Az a helyzet, hogy a pszichológia (pszichopatológia) maga is elég képlékeny dolog, emiatt aztán egy-egy zavar vagy betegség az egyes megközelítésekben más-más nevet vagy besorolást kap, és a kutatások alapján is változik a hivatalos(abb) álláspont.

Szóval a csendes és a klasszikus border is border, közös pont az elhagyatástól való rettegés, de más a válasz rá. A klasszikus, ha úgy érzi, hogy elhagyni készülnek őt (nem számít, hogy valóban ez a helyzet, vagy csak a border érzi így tévesen), zsarol, drámázik, látványos jeleneteket rendez, játszmákat játszik, hogy nehogy elhagyja a másik. A csendes inkább maga lép le, nehogy az legyen, hogy a másik elhagyja. Így elkerülte az elhagyatást, hisz maga döntött úgy, hogy jobb külön.