Régi beszélgetéseken gondolkodom amiket elszúrtam, hogy állhatnék le? Elég zavaró.

Mindenkivel, vagy csak a számodra fontos embereken agyalsz?

Mondasz példát?

Szerintem ez valamilyen szinten mindannyiunkban megvan, nálad talán kicsit intenzívebben.

Bármilyen zavaró is, ez egyrészről hatékony kommunikációfejlesztő mechanizmusa az agynak, tanulsz az esetekből folyamatosan és a jövőben kevesebb ilyen szituáció fog előfordulni ezáltal.

Másrészről ez idővel enyhülni fog, fiatalkorban ez sokkal erősebb, mint később.

Ha mindenképp tenni akarsz ellene, meditációs gyakorlatokkal meg lehet tanulni szűrni, elcsitítani a gondolatokat.

Módosítanám az írásomat. Első vagyok.

Régóta meglévő ismerőseimnél maximum a pozitív beszélgetéseket pörgetem vissza agyilag, de hát az maximum két kör és nem is zavaró.

Új ismerősöknél csak akkor vagyok így, ahogy te, ha az illető barátnőjelölt, és valami nagyon félreviheti az egészet. Jó beszélgetés után boldogan fekszek le, de viszont ha valami gond adódik, még helyben addig nem nyugszok, ameddig nem sikerül elrendezni. Úgy nem hagyok abba beszélgetést, hogy valakinek rossz érzése van. Ha mégis muszáj, mert az illető nagyon menni akar, akkor aznap már nem sok evés és alvás vár rám. De ez nagyon ritka már szerencsére.