Mit lehet kezdeni az ilyen viselkedéssel?
Lassan 3 éve vagyunk együtt a barátnőmmel, ebből 1 éve élünk együtt. Az utóbbi időben bármit mondok neki mindenre az a válasza, hogy:
- Jaj, ez csak neked nem felel meg.
- Jaj, mert azt hiszed minden úgy van ahogy Te gondolod?
- Jaj, miért gondolod, hogy az a jó amit Te mondasz?
- Ezt csak Te gondolod így.
Konkrétan ezt olyan esetekben mondja, amikor szólok neki, hogy szerintem rosszul csinált valamit. És nem olyan dolgokról beszélek, amik engem nem érintenek. Felőlem azt csinál amit akar. De például rendszeresen van, hogy elbeszélünk egymás mellett és azért, mert észrevettem már, hogy csapong a témák között amikor vitatkozunk. Ilyenkor rászólok, hogy légyszi egyszerre egy témára koncentrálj már, mert így nem lehet megbeszélni semmit. Erre ő lefogyatékosoz, ostobának nevez és - szerinte - csak nekem nem felel meg az ahogy kommunikál. Én próbálok magamba nézni, de mindenki mást értek mindig, őt viszont amikor baráti társasággal vagyunk, akkor mások is mondják nekem utólag, hogy nem mindig értik, hogy miről van szó. Ezt persze nem mondhatom neki. Azaz egyszer mondtam, de neki ebből annyi jött le, hogy én kibeszélem őt, meg ellene uszítok mindenkit...sőt, volt már olyan is, hogy a barátnői engem kerestek meg (akikkel amúgy én is jóban vagyok azért egy kicsit, de nyilván az ő barátai), hogy amúgy mi baja? Mert nem lehet neki mondani semmit, mert azonnal ugrik. Alapvetően amúgy ő mindig is ilyen természet volt, hogy kicsit indulatosabb, hamar harap, de ezt a 100%-os hárítást mostanában kezdte el, hogy semmiért nem képes vállalni a felelősséget...amit amúgy ilyenkor szintén hárít rám, hogy én nem vagyok képes, szerinte én nem kérek bocsánatot soha. De ez nem igaz, csak abból sosincs 2 napig tartó cirkusz, mert én azonnal belátom ha hülye vagyok és bocsánatot kérek. Persze, hogy jobban megmarad az, ha 2 napig vitázunk valamiről és a végén nagy nehezen belátja, hogy hülye volt, mint az, amikor egyből bocsánatot kérek. Persze ezzel sem ért egyet...
Tudom, hogy ezt így kívülről nehéz lehet megítélni, főleg hogy nyilán az én szememen keresztül mutatom be a dolgod, de mit lehet kezdeni az ilyen emberekkel?
érdemes meghallgatni, sok minden érthetővé válik a párkapcsolatokról
Én mindenképp elhagynák változni ugysem fog ha ő nem akar nekem meg erre nem lenne idegrendszerem hogy ezt a sok f...ot elviseljem tőle.
Ha valami bajja van oldja meg ne tegyen tönkre téged is, fogyatékos esetleg ő hogy nem tudja őszintén elmondani mit is akar...de ezekután engem abszolút nem is érdekelne. Persze tudom érzelmek meg minden, de engem akkor sem érdekelne a lány...egyszer, kétszer, háromszor eltűrőm ezt egy nap, viszont nem mindennap ha olyan okos csinálja amit jónak lát de nélküled. 25f
Ennek több oka is lehet. Ahogy írod, mindig is nehéz természet volt... valószínűleg mostanáig csak visszafogta magát, hogy ne tedd ki, most pedig VAGY annyira biztonságban érzi magát, hogy úgy gondolja, bárhogy beszélhet veled (és meg is teszi), VAGY pedig épp, hogy arra hajt, hogy felidegesítsen és lelépj.
Lehet, hogy akadt valami problémája, amit mindenki elől titkol, lehet, hogy szeretője van, az is lehet, hogy csak simán elmebajos és most kattant be teljesen.
Azért épeszű ember egy lófütty vita miatt nem nevezi a párját fogyatékosnak meg ostobának, ez még falun is csak bizonyos rétegben jellemző.
Nem hiszem, Kedves Kérdező, hogy elég határozott lennél ebben a kapcsolatban. A barátnődnek kb. a lábtörlője, a papucsa lettél, akibe bármikor belerúghat meg ráordíthat, ha olyan a kedve. Te meg szépen higgadtan próbálod csitítgatni, meg inkább nem szólsz hozzá, ráhagyod a dolgait... igaz?
Állj a sarkadra és ültesd le az asszonyt, állítsd választás elé. Ha van valami gondja, akkor mondja el őszintén és megpróbáljátok megoldani. Ez az egyik.
A másik pedig, hogy miért engeded, hogy így beszéljen veled meg így viselkedjen? Újabb választás... vagy lehiggad és megadja neked az alapvető tiszteletet, és megpróbáltok újra párként viselkedni, vagy pedig lehet csomagolni és menni.
A kettő persze együtt érvényes. A te döntésed, hogy mennyire leszel türelmes vele, de ha nem változtat, akkor egy dolgot tehetsz: ott hagyod. Nem kell elcseszned a fiatal éveidet egy hárpiára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!