Egy beképzelt egoista vagyok, van rá gyógymód?

A lényeg annyi, hogy a családunkban apám volt ilyen szó szerint egoista volt, őszintén szólva nagyon okos volt meg minden csak egy kicsit elcseszte az életét pont azzal, hogy egoista volt és nem tudta hol a határ...csak anyám tudta neki ezt elnézni sajnos, mindig azt hiszi irigyek rá és ő tökéletes, és őt csodálni kell!

Itt vagyok én az utolsó 1 évben valami nagyon durva változáson mentem keresztül, brutális önbizalom hiányom volt eddig pedig helyes,okos,szeretni tudó voltam, és imádtam a csajok alapból de nem hittem el nekik soha.

Én nem tudom hogyan jött, de valahogy elkezdtem kábitani magam, dicsérni magam és mostmár ott vagyok hogy túlnagy az önbizalmam ezt komolyan mondom, annyira nagy hogy megszólalnom sem kell és tekintéjt parancsolok és csodálnak részben jogosan részben nem!

A a baj az, hogy valahogy mégis azt érzem hogy valami nincsen rendben velem önzőnek érzem magam adok de nem tudok önzetlenül!

Ha megbántanak igazából nem is érzek semmit, és undoritónak tartom magam ez miatt de magam miatt sirok de sirás közben sem érzek igazán semmit, nyugodt vagyok és boldog de akkor sem hiszem azt hogy ez igy rendben van.

Félek attól, hogy nem vagyok normális megörültem vagy nem tudom mivan de ekkora önbizalom megtéveszti az embereket többet képzelnek rólam vagy én nem tudom mint ami valójában vagyok és ez is zavar bár nem érzek ez miatt szintén semmit csak tudom!

Nagyon fura amiket most leirok szerintem....de leginkább csak tárgyakat szeretek, ahogy elkezdenék szeretni egy embert hirtelen beszúr valami.

Szóval erre van orvosság, vagy ezt már nem lehet gyógyitani?

Hiába kapok pofonokat az élettől már leszarom akkor is erős maradok és megyek előre, de nem tudom hogy ez igy rendben van e.

24f